Kedves emberek! Ti mit szólnátok hozzá, ha megtudnátok, hogy a szüleitek annyira, de annyira szerettek volna már benneteket, és éveket vártak rátok, hogy végre teherbe essenek veletek?

Nekem "becsúszott" gyerekem van, Vagyis nem görcsöltünk rajta, úgy voltunk vele hogy jön ha jönni akar, mégis az életemnél is jobban szeretem. És mi is vártuk nagyon:) De láttam már olyan gyereket is aki tényleg nagyon rosszkor jött a szülőknek, mégis imádják és várták:) Én meg azt fogom elmondani a lányomnak, hogy nem tervezett hanem szerelemgyerek:) Attól , mert nem évekig kell várnod egy gyerekre még nem jelenti azt hogy kevésbé vártad.

Sok sikert a lombikhoz:)

4 hónapos baba anyukája:)

Én becsúszott gyerek vagyok. Semmi jelentősége. Az anyukám ettől ugyanúgy szeret, én is őt. Kicsit úgy érzem, hogy te lesajnálod a becsúszott gyerekeket, mert őket nem szerették már fogantatásuk előtt.

Gyerekként nem hiszem, hogy felfogja majd a dolgot, felnőttként meg pont mindegy lesz. A csaldunkban van olyan, akinek az első gyermeke meghalt, a második is majdnem. De nem mondták el neki, hogy volt egy nagyobb testvére, nem akarták felkavarni.

Miszerintünk nem jár hála, de a gyerekek agyában elképesztő dolgok keringenek néha.

Azért érdemes körültekintően fogalmazni ilyen sorskérdéseknél.

Pl a lányomról azt hittem, hog yboldog, vidám, kissé felületes tizenéves volt, és most találtam meg a végrendeleteit, ahol a hamvasztásai mikéntjeit részletezi..

A párom lánya fél évig magában szorongott és hallgatott arról, hogy éjjelente azzal amészti magát, hogy az egyik iskolatársnője azért halt meg agyhártyagyulladásban, mert ő azt kívánta: _ Inkább a macskánk gyógyuljon meg, mint az a kislány, ha választani kell ... a macska épült fel.

Ő egy önző, de életvidám kislánynak tűnik, eszedbe nem jutna első ránézésre, hogy bármi miatt emészti magát.

Szóval, produkálnak elméleteket néha a gyerekek...