Barátnők/feleségek! Ti is érzitek úgy néha, hogy a párotok/férjetek anyjával labdába nem rúghattok?

Majd a sírkövére is vésesse fel.

"Tudtam rizst főzni."

Hála az égnek, nincs ilyen gondom. Párom megbecsül engem és az anyjàt is. Mindkettõnk hülyeségét látja. :)

Persze mi is összeveszünk baromságokon, de hát ki nem. Szörnyū lehet úgy élni, ha "labdába se rúghatsz".

Nem érzem így.

Természetesen ismeri az anyja hibáit, és elnézi neki az összeset. Ha nekem van problémám az anyjával (akit egyébként tisztelek), azt megbeszélem párommal, és úgy alakítjuk a dolgokat, hogy mindannyiunknak jó legyen.

Nem rivalizálok az anyjával, de nem is kell. Teljesen másként szeret mindkettőnket. Ő az édesanyja, aki szülte, felnevelte. Én pedig a szerelme, és a gyermeke anyja. Nem kell rivalizáljunk, ez két különböző szeretet. Az pedig, hogy az anyjának több mindent elnéz, az természetes, hiszen az anyja. Én jobb szeretem, hogy velem egyenesen, nyíltan és őszintén megbeszéli a problémákat, hiszen azokat csak így tudjuk megoldani.