Sokszor vertek el gyerekkorodban? Melyiket szégyelled legjobban? És melyik volt a "legrosszabb"?

Régebben sokat vertek a szüleim, néha még most is szoktak. Nem tudom, melyik a legrosszabb, mert hát egyik se volt egy jó élmény...

Amúgy az én szüleim is azért verekednek, mert azt hiszik, ez az egyetlen nevelési módszer. Őket is így nevelték. Amikor el merem mondani a véleményemet, az anyám, az a büdös k.rva mindig elkezd pofázni, hogy -Adjál már neki egy büdös pofont!!!

Olyan is volt, hogy összevesztem egy lánnyal az osztályban, és végül azt mondtam neki, hogy egy r!banc, ő meg eljátszotta a hattyú halálát és leállt bőgni, az egész osztályt ellenem fordította, és felhívta az anyját, aki felhívta az én anyámat...És amikor hazajött, mondta, hogy menjek le, én meg azt se tudtam, hogy mi van, csak úgy elkezdte ütni a fejemet és olyanokkal fenyegetett, hogy megmondta a csaj anyjának, hogy ha találkozik velem valahol az utcán, jöjjön ide (A CSAJ ANYJA!!) és verjen meg.

Azt csak úgy hozzáteszem, az a lány rosszabbakat is mondott rám a hátam mögött, mindig visszahallottam a többiektől...

15l

Engem is sokat vertek, egészen kamasz koromig. Pedig a "szüleimet" elmondásuk szerint sosem. Szerintem túl korán kezdték a szülősdit többek között.

Volt h azért kaptam mert nem úgy volt fésülve a hajam ahogy nekik tetszett, vagy ha nem akartam zoknit felvenni, rossz jegyekért, késért. Vagy ha nem akartam megenni valami kaját, akkor a fej a tányérba verős módszer nálunk is játszott. Legtöbbször a közös evéseknál találtak alkalmat arra hogy "beszélgessünk". Volt h annyira sírtam hogy nem bírtam enni. Akkor is beleverte anyám a fejem a vajaszsömlén keresztül az asztalba.

Sokszor vettem fel tesi órán a torna ruhára vastag harisnyát és pulcsit hogy ne látszódjanak a nyomok.

Olyan is volt hogy télen késésben voltam a buszhoz. Nem hagyott készülődni, megpofozott, hogy miért nem sietek, amikor elestem gyomron rugdosott, aztán kidobott a házból, neki a kapunak ás a fejemhez vágta a bakancsomat. Lent a buszmegállóban pedig büszkélkedett is sokszor, h így meg úgy megnyakalt. És úgy állította be mintha csak egy kis jogos náspángolás lett volna.

Később viszont lebukott jó néhányszor. Akkor pedig az volt a mentsége hogy én vagyok a nagyon rossz és mindet megérdemeltem. (Volt néhány olyan is persze.)Sokszor előfordult h az utcán is felpofoztak ha nem tartottam a lépést.

Középsuliban kölcsönösen ledöbbentünk barátnőimmel hogy kivel hogyan beszélnek a szüleik

Nekem mindegyik rossz volt. Mert a legtöbb nem volt igazságos. És azokat szégyenlem amiket mások is láttak.

Gyűlölöm őket ezért. Kivertek belőlem minden önbizalmat, határozottságot és a jóformán a saját jellememet is majdhogy.

Nem vagyok ellene a gyerekek testi fenyítésének, de mindent MÉRTÉKKEL, KÖVETKEZETESEN ÉS OKKAL.

" az anyám, az a büdös k.rva mindig elkezd pofázni, hogy -Adjál már neki egy büdös pofont!!! "

Anyádat egy büdös k.rvának hívod, te kis p.cs?

Ha az anyád nem sz@rt volna a világra meg sem tapasztalhatnád milyen egy lánnyal beszélni Gyökér! És ide sem írhatnál róla így! Csodálkozol, hogy eljár a keze? Előbb tanuld meg Őt tisztelni, meglásd nem lesz semmi baj azután... Hihetetlen!

Jó régi kérdés, most olvastam el, és a hozzászólásokat is.

Én is a nyolcvanas években voltam kisgyerek, és amiket írtatok, nálunk is divat volt.Nagyanyám beleverte a fejem a húslevesbe, mert nem akartam megenni, nagyapám az ajtófélfát mutatta meg nekem közelről, mert feleseltem.Volt olyan eset, amikor átjöttek a szomszédok, h hagyják már abba, mert nem bírják hallgatni, h üvöltök.Az nagyon megalázó volt. Meg az is, amikor nagyanyám bezárt a szekrénybe, egész délutánra, és mikor anyu hazajött elvert, h nincs kész a házim. Mama meg azt hazudta, h egész délután könyörögtek nekem, h írjam meg, de nem voltam hajlandó.

Anyám a fakanalat törte el rajtam, mert rájött, h iskola után csavargok, de azt nem tudta, h mamáék miatt nem merek hazamenni.

De a legrosszabb akkor is az volt, amikor egy tanártól kaptam egy seggest, az egész osztály előtt.Nem tudtam egy kérdésre a választ, azért kaptam, amúgy ő verekedős volt, mások is kaptak ilyenekért.

Én 15éves vagyok de mindig mindenért kapok..

7.be félévkor megbuktam..nagyon megvert anyám és még a telefonomat is földhöz vágta és összetörte.. mindig mindenért ordít velem.. mindig csak a rosszat kapom és mindig bántva vagyok

Huuh nekem volt amire nagyon sokáig igazszágtalanul bántott s emlékeztem. Nagy "lelkes" ofőnk volt, mindenből probrémát csinált, prédikált órákon át mindenért még azért is, mnek mennek a lányok 4en is egyszerre pisilni....(na valyon ha kettő csak a rossz ajtót fogta milyen bűnt csinálhattunk) sokat magyarázott mindeféléket ha a családban balhé van hát azt meg kell beszélni, jobb a SZŰLŐNEK ha meghallgatjuk stb. Belegondolva sose segített ha tényleg bármit csinálni kelett volna vagy csak beszélgetni a gyerekekkel sőt még külön besárazott a szülőiken, hogy ez lop, az depressziós, másik megfélemlíti a többit (csak mert kapott egy szendvicset amit az a lány már nem kért....)

Ez olyan 9-11 éves korom körül volt.

Othon volt is egy veszekedés már nem tudom min vitáztak anyuék, én meg mentem nagy lelkesen be, hogy majd én megoldom, üljünk le szépen, mondják el mi baj stb. Anyu már nagyon mérges volt apura s jöttem én 10 perc után kaptam egy pofont ne szóljak a nagyok dolgába.

Hát, a legrosszabb az volt amikor nevelőapám úgy megrúgta az arcom, hogy felszakadt a szám, belilult a szemem körül, és az orrom alatt.

Vagy amikor sarokba szorított, ököllel ütötte a fejem, és szó szerint a fal adta a másikat, nem bírt leállni, csak ütött, ütött..

Vagy amikor folytogatott a nyitott ablaknál panel ház 5. emeletén, Én meg rettenetesen féltem, hogy kilök rajta..

Szóval van egy pár rossz emlék..

Szerencsére már meghalt.. fiatalon.. tuti, hogy odafent végzett vele valaki a sok rosszért, amit a családommal tett!