Sokszor vertek el gyerekkorodban? Melyiket szégyelled legjobban? És melyik volt a "legrosszabb"?

Egyszer. Amit szerintem nem érdemeltem meg, hiszen 2.os lehettem talán, és egyest kaptam helyesírásból. Az összes többi gyereknek is ilyen rossz lett, de ők nem kaptak érte. Akkor megfogadtam, hogy soha többé nem engedem, és nem is csinálom a gyerekeimmel is.

Aztán egyszer a pasim részeg volt és próbált egyet ütni, de megvédtek..ott abban a pillanatban azt mondtam h kész vége..nekem ilyen pasira nincs szükségem. Lehet elhamarkodott döntés volt..de így éreztem tisztának.

Szerencsére annyira kevésszer vertek meg, hogy emlékszem valamennyire. Anyám egyszer adott egy pofont, mert kijelentettem, hogy akkor is megyek táborba, ha nincs rá pénzünk!

Apám kétszer csapott oda, szájaskodtam. Talán a nagynéném "vert" legtöbbet (a fésűjével csapkodott meg), apácaként igen szigorú volt. De mégis imádtam! Általában azonnal megbánta, és valami finomsággal rögtön kiengesztelt:) Ennyit a következetes nevelésről...

A lányomra, aki 18 múlt, életében kétszer emeltem kezet. Mindkettő nyomós indokkal történt:(

Igen. Mostmár "csak" állandóan kritizál, és belémköt. Alig várom már az egyetemet, meg a koleszt!

19/L

11:23 jó az az írás wikiről.

engem asszem annyira nem, de lekileg terrorizált fater. mindíg fenyegtetett, hogy megver, egyszer még be is állított, hogy fenjem ki a kést és szíjat hasít a hátamból. én meg ott bőgtem mindenki előtt, az a tahó meg plusszban még fenyegetett is és ordibált, hogy ne bőgjek.

meg egyszer még a nyakláncomat is elszakította úgy megcibálta a ruhámat nyaknál fogva.

meg egyszer volt, hogy rossz jegyet kaptam ő meg üvöltözni kezdett velem, lehülyézett és fejbe vert. folyton a fejemet verte. én meg mennyi voltam? alsós, neki meg a marha nagy lapát tenyere...

aztán azután sose mondtam el, ha rossz jegyet kaptam, aztán fogadón derült ki, hogy mi a szitu, aztán jött haza pipán, és egyből megvolt a balhé, meg a lelki terror. de tök mindegy lett volna, hogy elmondom-e vagy se a rosszjegyet, ez lett volna akkor is, csak sűrűbben. így legalább csak két három alkalomra szűkíthettem a dolgot.

azóta is rühellem fateromat, alig beszélek vele, csak ha kell. ha együtt vagyunk folyton megy művigyor, meg a színjátszás. legalábbis a részemről ő azt hiszi boldogan megvagyunk...szánalmas.

de a családból kevesen vannak vele jóban, mert mindenkivel kötekedik és azt hiszi még jól is teszi...alig várom, hogy saját lakásom és életem lehessen.

aztán még csodálkoznak, miért nem jövök ki a férfiakkal...na vajon...mindben őt látom.

Sziasztok! 20.20-as vagyok.

Sajnos még velük éled, de szeptembertől hál'isten megyek el(80km-rel arrébb). Amúgy egy éve nem volt semmi, amióta össze zörrentem apámmal. Megpofozott én meg felálltam és aztmondtam "üssél te állat, h. ez jól esik". Nah ezután megint megpofozott én meg megint elmondtam.Így ment 4-szer 5-ször, aztán kirohantam a lakásból egyenesen az anyjáékhoz át, ott aztán nagyon nagy bulee lett belőle átjöttek anyámék, ott persze égtek a nagyszülők előtt. Tagadtak, mentegetőztek, de hát az arcom be volt dagadva, nem tudták mire fogni. Akkor szerintem megijedtek, hogy valami következménye lesz, mert azóta nem volt semmi. Anyám azóta mentegetőzött is , hogy a munka miatt türelmetlenek voltak velem, de ezt soha nem tudom nekik megbocsájtani.