Mit tegyek az érzéseimmel? Harmadik babát szeretnék, de a férjem sajnos nem!
Miért nem akarja a férjed?
Szerintem várjál még egy picit a harmadik gyerekkel.Abba gondolj bele,hogy 2 ill.4 év múlva mindkét gyereket iskoláztatni kell,ami nem olcsó mulatság.Plussz a különórak vagy szakkörök,menza pénz,osztálypénz és így tovább.
Ráadásil 3 kisgyermek iszonyúan elvonja az ember energiáját és idejét.Például a 4-5 éves jobbra szalad,a 2-3 éves balra, neked meg egy csecsemő van a karodban.
Én azért szurkolok,hogy sikerüljön a férjeddel valamilyen kompromisszumot kötni.:)
A kérdésre, hogy MIÉRT nem akar harmadikat, számomra még nem adott elfogadható magyarázatot. Inkább mondvacsináltaknak tűnnek. Pl.: Nem lenne neki hely. 10-ből tízen körberöhögnék emiatt, ha látnák, milyen gyönyörű nagy házban lakunk. Ha ott nem fér, akkor sehol. Vagy: Ők is ketten vannak testvérek. Ez most tényleg ellenérv egy harmadik ellen????
Az anyagi oldalát viszont soha nem említette. Nem élünk fényűzően, van nekünk is sok kiadásunk, de nyomorba azért nem döntene. Ja, és azt sem jelezte, hogy elhanyagolva érezné magát. Azért próbálok erre is odafigyelni, már amennyire az energiám engedi.
Koránt sem biztos hogy a kérdezőnek lehet később gyereke.. akármi történhet.
A férjeddel valami nem stimmel. Szerintem egy szerető férj a nőre bízza az ilyesmit, hamár úgyis te foglalkozol a gyerekekkel, te tudod és érzed, hogy mire van energiád, és ha emellett azt gondolod hogy a kettőtök szeretetteljes kapcsolata megmaradna, akkor nagyon is el kell gondolkozni azon hogy miért jött elő ezzel az ellenkezéssel.
Én nagyon furcsálnám. Nem azért jött fel benned ez a kérdés, mert valamit érzel, hogy nem úgy viszonyul hozzád a pasas? Gondolkodj el ezen, mert lehet hogy valami motoszkál benned.
Köszönöm a válaszokat, mindegyik elgondolkodtatott. Bár a többséggel továbbra sem értek egyet, akik rávágták, hogy akkor ne szüljek. Ez nem ilyen egyszerű. Egy házasságban KETTEN vagyunk, KÖZÖSEN hozunk döntéseket. És ha fordítva tettem volna fel a kérdést? Én nem akarnék, ő meg igen? Biztos többen írtátok volna, hogy szüljek, ha ő ennyire akarja...
Az pedig nekem is megfordult a fejemben, hogy mire már ő is szeretné, már nem tudnék teherbe esni. Vajon meg tudnám-e bocsátani ezt neki valaha...
Tudod, milyen érzés az egy gyereknek, ha az egyik szülője nem kíváncsi rá, mert nem akarta igazán, aztán egy veszekedés során a fejéhez vágja?
Mint az indiános viccben, 3 gyerkőc kérdezi a szüleit, miért az a nevük, ami:
- Te lányom, azért lettél Csillogó Holdfény, mert amikor megfogantál, a hold fénye betöltötte az éjszakát.
- És te, fiam, azért lettél Száguldó Szarvas, mert amikor megfogantál, egy szarvasbika száguldott el mellettünk.
A legkisebb is ott ugrál a szülei körül türelmetlenül, mire anyja rámordul:
- Maradj nyugton, Lyukas Gumika...
Szóval, kedves kérdező, ha a legfontosabb kérdésben nem értetek egyet, keress egy spermabankot vagy egy másik pasit, vagy várj türelmesen, vagy törődj bele, ellenkező esetben a gyerek sínyli meg.
Nő vagyok, 25 éves, folyamatos veszekedések között nőttem fel, ezt egy gyerek se érdemli.
Az utolsóval nem értek egyet. A jövendőbeli 3. gyerek semmivel sem másabb mint a másik kettő, ha a másik kettőt szereti a kedves apuka, akkor a harmadik se lehet más. Pusztán azért mert ő nem járult hozzá igazából, nem hiszem hogy bántássá válik később. Mellesleg ha így alakulna, vagy a kérdező ezt kinézi a férjéből, akkor azt sem értem miért van még mellette. Ha a gyereken áll bosszút a pasi, akkor ott nagy baj van, és nem a gyerekkel, hanem a szülők kapcsolata ingatag és csak a kényszer tartja össze szerintem.
Változatlanul fenntartom az előző álláspontomat, ez elsősorban a nő döntése kell hogy legyen, a pasi meg aki szereti, ebben kell hogy támogassa. Ha nem hajlandó, akkor komoly gondok vannak. nem biztos hogy a házasságából van elege a pasinak, lehet hogy magával van valami baja, vagy valamilyen fóbiája van, vagy az is lehet, hogy labilissá vált az állása, csak titkolja. Vagy adósságot csinált titokban, vagy már így is sok neki a munkája és elege van belőle.. szerintem úgy lehetne kiszedni belőle hogy tulajdonképpen mi a gondja, hogy variációkat kell neki felsorakoztatni, hogy a kérdező mit gondol miért nem akar még egy gyereket. Hogy "drágám, én annyira vágyom rá, és ezen gondolkoztam, te miért nem. Érthető ha úgy érzed hogy már így is nagyon sok a munkád (labilis a munkahelyed, félsz hogy örököl valamilyen betegséget....) ezt mind megértem, de szeretném ha ezt átbeszélnénk."
IGen, azt hiszem ha nem juttok dűlőre, vagy nem mondja el a félelmeit őszintén, sose fogod neki megbocsátani később. És még egyszer mondom, bármikor lehet valami ami miatt nem szülhetsz többet, és akkor már késő lesz. Én is elég akaratos vagyok ilyen ügyekben, mert ezt a dologt a saját belső ügyemnek tartom és elsősorban rám tartozik úgy érzem, és ha ebben meg akar akadályozni a másik, simán lejön hogy nem is vagyok neki fontos, mert akkor legalább annyira méltatna, hogy valami épkézláb indokot mond hogy miért ne...
Cserébe engem meg nem érdekel, hogy mivel szeretné tölteni a szabadidejét, ha akar menjen horgászni stb...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!