Mi lesz így a fiamból? Mit tegyek?

Meg ha a gyerek sikeres, vagy nem feltétlen sikeres, de egy jóravaló ember lett azzal is szeretnek dicsekedni a szülők! :)

Holott nem biztos, hogy a szülők érdeme.

Ami nekem eszembe jut, az a sport. kezdjen edzeni, ahogy testileg erősödik, az önbizalma is majd visszatér. És igen, pszichiáter vagy egy MÁSIK pszichológus.

Mondd meg neki, hogy ebből ő ki tud jönni és ki fog jönni, és Te is segítesz neki ebben. Higgyél benne és tényleg menni fog.

Leitatnám párszor keményen, elküldeném edzeni, és prostizni.

Hátha segítene, ha élne végre.

Ha elég jó állapotban van ahhoz, hogy felelősséget vállaljon egy állatért, akkor megfelelő szaksegítség mellett ez tényleg jó kezdő lépés lehetne.

Egy állat kiköveteli, hogy gondoskodjon róla az ember (már csak a tudat, hogy felelősséggel tartozol az etetésért / sétáért / simiért / állatorvosért), nagyon sok szeretet ad, és kommunikálni kell vele.

Ha hajlandó lenne a kutya miatt sétálni menni, akkor akár egy kutya is, de annak kutyaovi / kutyaiskola kellhet, ha nem neveltetek még kutyát, egy kutyafuttató közösségébe való beilleszkedés is jót tehet. HA ez túl nagy falat lenne a fiadnak, akkor tényleg jó választás lehet egy macska, esetleg más kisemlős, amit tanítgatni, amit simogatni, amivel könnyen kommunikálni lehet - pl. vadászgörény (még sétáltatható is, de nem muszáj, és vigyázni kell a kutyákkal)

Persze beszéld meg a fiaddal, nehogy meglepetés legyen!!! (És csak olyan állatot kellene bevállalnod, amit szükség esetén te is tudsz gondozni, vagy legalább be tudsz segíteni, ha kell - erre a macska vagy egy kisemlős ideális. - DE! Ha esetleg macska mellett döntötök, és lehetne kinti / benti is, inkább csak benti legyen, mert sok veszély leselkedik egy macskára odakinn, és ha elpusztulna / elkóborolna, talán többet ártana az egész, mint használna.)

Én is azt javaslom, hogy járjon pszichiáterhez gyógyszeres kezelésre, pszichológushoz pedig csoportterápiára. A csoport már csak amiatt is jó lenne, mert leírásod alapján is problémái vannak az emberekkel, nem tud beilleszkedni - ezt kéne kideríteni, hogy miért. Azért senkit nem rekesztenek ki, mert pánikbeteg. Tudom, hogy a gyerekek kegyetlenek tudnak lenni, de valami alapja mindig van, ha egy valakit kiszúrnak, bántanak, sértegetnek, nem barátkoznak vele. Egy csoportterápián a többi ember erre könnyedén rávilágíthat.

Viszont, ha a fiad nem akar változtatni, akkor semminek nincsen értelme. Ez az ő fejében dől el. Ha ő akarja, csak akkor vidd. Tudom milyen a pánikbetegség és az ehhez társuló fóbiák, anyukám is ilyen. Rajta is csak akkor segítettek a terápiák, amikor ő maga is gyógyulni akart.