Miért így áll a fiam a dolgokhoz?

Az a munkája, hogy fényképez.

Ergo ha nekiáll, akkor dolgozni fog, nem ellő pár képet.

Ezzel az erővel nem értem, mit sírsz: fogsz egy gépet, és ellősz pár képet, nem olyan nagy dolog.

Nagyobb családi eseményeken, pl. esküvő, keresztelő: illik fizetni a fotósnak. Ha a fiad akarod, hogy fotózzon, akkor legalább annyit, hogy érezze, hogy nem várod ingyen. Ebben az esetben ő lemarad minden képről, és jogosan reklamál, hogy családtagként nem lehetett jelen.

Másrészt ha felkérsz egyszer egy profi fotóst, legalább mindenki rajta lesz a képeken, együtt. És megfigyelheted, hogy a jó fotós kb. annyit pihen, amíg elmegy pisilni, egyébként rengeteg képet készít, beállít, keresi a fényeket, követi az eseményeket, hogy ne maradjon le semmiről, egyáltalán nem szórakozik közben.

Profi fotós vagyok, esküvőfotózásból élek, úgy írom az alábbiakat.

Ahogy előttem írták, az látszik, hogy nem tekinted munkának azt amit a fiad csinál. Nagyon nem szép dolog, baromi rosszul tud esni. Értem, hogy fogalmad sincs arról, hogy ez miből áll, hogy milyen jellegű anyagi befektetést és milyen szintű tudást, tanulást, milyen folyamatokat igényel, de pont ezért nem kellene ezt elvárásként megfogalmaznod felé.

Egy családi összejövetel nem munka egy családtag számára. Dönthet úgy, hogy fotózik. Én is fotóztam már ingyen esküvőt rokonnak, vagy közeli barátnak, ellenben akkor nem bulizom, nem résztvevőként, hanem szolgáltatóként vagyok ott és ugyanazt nyújtom mint annak aki kifizeti a több százezres vállalási díjam. A kettőt pedig nem lehet vegyíteni. Szóval igen, tényleg olyan óriási kérés.