Hogyan viszonyulnátok a következő dolgokhoz?
Több problémám is lenne a párommal kapcsolatban.
Először is, hogy úgy érzem, hogy cselédként kezel. Vagyis mindig én főzök, utána én mosogatok, reggel, amikor felkelünk, akkor is én mosogathatom el az, amit ő otthagyott korábban. Ugyanígy, csak én takarítok, mert nem hagyom, hogy a kutyaszőrtől minden retkesen álljon... Vagy ha a barátai átjönnek, akkor megkérdezi tőlük, hogy kérnek-e kávét, akkor nem ő csinálja meg, hanem engem küld ki, hogy csináljam meg. Persze a barátok előtt nem rendezhetek jelenetet, hogy "menj, aztán csináld magad!"
A másik, hogyha szóvá teszem neki a dolgokat, hogy ő is segíthetne, akkor egy-két napig változtat, pl. elmosogat, aztán újra én csinálok kb. mindent.
Vagy csak közli velem, értetlenkedve, hogy nem érti mi a bajom, ő nem lát semmi gondot, csak én csinálok problémát. Ma pl. ugyanezt játszotta el. A konyhában voltam, már nem is emlékszem mit csináltam, amikor tányérra pakolta a kajáját, amit megmelegítettem, majd látszott rajta, hogy ideges és a kapkodás közben bevágta a szekrényajtót, a fiókot, leverte a tányérról a villát és káromkodott. Megkérdeztem, hogy ideges vagy dühös vagy mi van? Kibökte, hogy nem, és visszament a nappaliba játszani és közben evett.
Majd amikor ismét felhoztam neki, hogy mi a baja, előadta, hogy ő nem érti miről beszélek, mert semmi baja, és csak én csinálok problémát... és én kiabáltam vele a konyhában, hogy mi a baja. (Nem kiabáltam, normális hangnemben kérdeztem tőle).
A másik ami bánt, hogy néztünk egy filmet közösen. Majd utána láttam, hogy eldőlt a kanapén, mire megkérdeztem, hogy fáradt/álmos. Azt mondta, hogy fáradt és álmos. Átmentem a másik szobába, hogy ne zavarjam. Nem telt el 2 perc és elkezdett újra játszani.
Már felhozni sem merem, mert úgyis az lesz, hogy csak én csinálok problémát.
Nem tudom az egész dologhoz, hogyan viszonyulhatnék? Nem vagyok hárpia, aki a nyakára jár, hogy így-úgy csináljon dolgokat, ne pihenjen, vagy ne játsszon...
Ti mit csinálnátok ilyen helyzetben?
"Ti mit csinálnátok ilyen helyzetben?"
Lelépnék. Ez nekem nem fér bele.
"Nem vagyok hárpia"
Azért, mert a párod egy lusta, téged kihasználó alak, nem kell mentegetőznöd.
És te is dolgozol, meg ő is amúgy?
Szerintem ti nem szeretitek már egymást.
Valószínűleg ezt látta otthon, hogy "anyu csinál mindent, apu meg semmit", neki ez a megszokott.
Komolyan el kellene erről beszélgetni, írtad hogy mi van ha szóváteszed neki, de akkor azt is kellene mondani hogy ne pár napra változtasson, hanem legyen munkamegosztás...
Dolgozunk, de most szabadságon vagyunk. Amúgy augusztus végén költöznénk haza ("vegyes pár vagyunk").
Az, hogy játszik nem is zavar, mert nem sűrűn csinálja. Csak az ütött szeget a fejembe, hogy előzőleg jelentette, hogy fáradt és nem telt el 2 perc és játszani kezdett.
Elmentem itthonról, de még azt sem vette észre... Amikor visszajöttem a sétából, akkor meg kikiáltotta, hogy szia.
A barátaival én is jóban vagyok, de mivel ők nem magyarok és az ő nyelvüket beszélem, bár közel sem tökéletes, előttük nem rendeznék jelenetet.
Hogy miért vagyok vele? Ez gondolkozom én is...
Utolsó:
Otthon ezt nem láthatta nagyon, mert anyukája korán meghalt. Apukája pedig nem nősült újra, helyette ivott, mert azt gondolta a szívroham után már nincs élet.
A nővérével lakott egészen 17-18 éves koráig, amikor a saját lábára állt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!