Hogyan viszonyulnátok a következő dolgokhoz?

Több problémám is lenne a párommal kapcsolatban.

Először is, hogy úgy érzem, hogy cselédként kezel. Vagyis mindig én főzök, utána én mosogatok, reggel, amikor felkelünk, akkor is én mosogathatom el az, amit ő otthagyott korábban. Ugyanígy, csak én takarítok, mert nem hagyom, hogy a kutyaszőrtől minden retkesen álljon... Vagy ha a barátai átjönnek, akkor megkérdezi tőlük, hogy kérnek-e kávét, akkor nem ő csinálja meg, hanem engem küld ki, hogy csináljam meg. Persze a barátok előtt nem rendezhetek jelenetet, hogy "menj, aztán csináld magad!"

A másik, hogyha szóvá teszem neki a dolgokat, hogy ő is segíthetne, akkor egy-két napig változtat, pl. elmosogat, aztán újra én csinálok kb. mindent.

Vagy csak közli velem, értetlenkedve, hogy nem érti mi a bajom, ő nem lát semmi gondot, csak én csinálok problémát. Ma pl. ugyanezt játszotta el. A konyhában voltam, már nem is emlékszem mit csináltam, amikor tányérra pakolta a kajáját, amit megmelegítettem, majd látszott rajta, hogy ideges és a kapkodás közben bevágta a szekrényajtót, a fiókot, leverte a tányérról a villát és káromkodott. Megkérdeztem, hogy ideges vagy dühös vagy mi van? Kibökte, hogy nem, és visszament a nappaliba játszani és közben evett.

Majd amikor ismét felhoztam neki, hogy mi a baja, előadta, hogy ő nem érti miről beszélek, mert semmi baja, és csak én csinálok problémát... és én kiabáltam vele a konyhában, hogy mi a baja. (Nem kiabáltam, normális hangnemben kérdeztem tőle).

A másik ami bánt, hogy néztünk egy filmet közösen. Majd utána láttam, hogy eldőlt a kanapén, mire megkérdeztem, hogy fáradt/álmos. Azt mondta, hogy fáradt és álmos. Átmentem a másik szobába, hogy ne zavarjam. Nem telt el 2 perc és elkezdett újra játszani.

Már felhozni sem merem, mert úgyis az lesz, hogy csak én csinálok problémát.

Nem tudom az egész dologhoz, hogyan viszonyulhatnék? Nem vagyok hárpia, aki a nyakára jár, hogy így-úgy csináljon dolgokat, ne pihenjen, vagy ne játsszon...

Ti mit csinálnátok ilyen helyzetben?