Ez az élet titka? szerintetek csak pozitivan kell állni a dolgokhoz?

Akkor miért nem raktad, nem is tudom... IDÉZŐJELBE.

A stílus akkor is megmarad. Olyan pofádbamászós nyomiság.

Egyébként meg van, aki azt mondja, hogy pont ennek az ellenkezője a boldogság.

A józan ész azt mondja, mindenkinek más.

Az idézet szörnyű. Bár én egyébként se szeretem őket, legyenek már az embernek saját gondolatai.

Azzal viszont egyetértek, hogy fontos hogy az ember csinálja a dolgát, ne üljön ölbe tett kézzel. Bár erről kérdezz meg egy buddhista szerzetest, nem fog egyetérteni.

Szerintem a legfontosabb inkább az, hogy ne mindenhol, mindig, állandóan a rosszat keresd. Mindenben lehet találni rosszat, ha akarsz. De minek?

Ez az idézet szerintem baromira elcsépelt álbölcsesség.

Szerintem pont nagyon rossz, ha valaki sosem elégedett azzal, ami van neki.

Úgy értem, az jó, ha vannak céljaid, de ha sosem tud valaki megállni és örülni annak, amit elért azidáig, akkor megette a fene.

A másik meg, ami szerintem nagyon veszélyes: az örökös pozitívság. Ismerek olyanokat, akik annyira pozitívak akarnak lenni folyton, hogy szinte már görcsösen csinálják, és stresszelnek azon, hogy nehogy bármi negatív beférkőzzön az agyukba.

Én az arany középútban hiszek. Az érzelmeket meg kell élni, megadni nekik, ami jár. Ha felhúzom magam valamin, akkor káromkodok egy jót, meg pont hogy arra koncentrálok, hogy most mérges vagyok, és akkor már szinte kívülről látom magam, és pár perc után el is illan a méreg. Kiélem gyorsan, nem forgatom túl magam, és elmúlik. Míg ha elfojtanám, ott maradna.

Másik: az életed akkor is változhat, ha te nem teszel érte semmit. Az életben az egyetlen állandó dolog a változás -- elcsépelt, de igaz. Ha valaki nem is akar változni, változhatnak körülötte az emberek, körülmények, azok meg kihatnak az emberre.

Máskor meg olyan az élethelyzet, hogy ha megfeszülsz, se mozdul előre az életed, mert éppen olyanok a körülmények.

Nem minden rajtunk múlik; inkább olyan, mintha eveznénk egy folyón: nem mindent mi irányítunk, sodor is minket, de navigálhatunk rajta, kiszállhatunk itt-ott, de néha továbbsodor, akár akarjuk, akár nem.

Nótórius pozitív gondolkodó vagyok, de ez az idézet nekem is sok volt:D

Szerintem amit vársz az élettől, pont azt kapod, legyen ez félelemből, negatív, vagy pozitív hozzáállásból. Viszont ahhoz, hogy pozitívan tudj gondolkozni nem árt először megérteni saját magadat.

Szrintem a pozitív gondolkodás is lehet majdnem ugyanolyan káros, mint a negatív. Nem pozitívan vagy negatívan kell gondolkodni, hanem RACIONÁLISAN. Hiába vagyok én nagyon pozitív, hogy biztos nem lesz semmi baj, ha nem csinálom meg a munkám, ha közbe kirúg a főnököm a francba. Vagy egy diáknál, hiába gondolom, hogy jaj, jó lesz minden, nem kell tanuljak, attól még meg fog bukni. Racionálisan kell felmérni, a lehetőségeket és a képességeket. Nem, nem vagyok bármire képes. Hiába akarnék én pilóta lenni, nem lehetnék az. Szupermodell se lehetnék, mert 157 cneti vagyok, duci és 29 éves. Ha én megrögződve mennék az álmom után, hogy márpedig az legyek, úgysem kellenék, és csak csalódnék. Inkább racionálisan kell felmérni a lehetőségeinket és a képességeinket, mi az amire képesek vagyunk, mi az amit meg tudunk és mi az amit meg akarunk csinálni. És ha ez egy racionális álom, akkor minden erőszeszítésünkkel azon vagyunk, hogy megvalósítjuk, de racionálisan atz is tudjuk, hogy benne van a pakliban, hogy nem sikerül. De emiatt nem törünk össze, hanem elfogadjuk, hogy igen, kellemetlen, hogy nem sikerült, de el tudom viselni, keresek más utat, újrapróbálom, kitalálok valami mást, stb.

A pozitív gondolkodás segíthet, de sokszor csak önhitegetés. Csak a felszínen segít, nem oldja meg a valódi problémákat.