A szegénység relatív?

Attól függ, hogy kinek mi a szegénység. Én megtapasztaltam, hogy a gazdagság sokszor nem pénzzel mérhető. Ha akarod szívesen ki is fejtem neked ezt.

Ahol már nincs egy állandó hely ahol alhatsz, amikor rokonról rokonra vagy szállásról szállásra mész aludni, és nem biztos, hogy aznap lesz mit enned, vagy mit a lábadra húznod.

Persze, egyertelmuen. A szegenyseget vagy gazdagsagot mindig csak egy adott kornyezetben, viszonylagosan lehet ertelmezni.

Szerencsére én nem olyan helyzetben vagyok, amit a kettes leírt. A volt férjemnek nagyon jó munkája van, kint Nagy-Britanniában. De nagyon ritkán tudott hazajönni, volt olyan, hogy majd hat hónapig nem is láttam. Ha itthon volt is, akkor is szinte csak a munka, munka és munka. Bejártuk szinte egész Európát, nyaraltam Görögországban, Cipruson, Spanyolországban. Két kézzel szórhattam a pénzt. De hiába minden, ha nincs kivel megbeszéld a problémáidat, nincs a gyerekednek apja. Tíz év után közöltem, hogy elválok. Beadtam a válópert, csak a gyermekelhelyezést kértem tőle. Igaz "rákényszerültem" (idézőjelben a kényszerültem, mert valamikor is dolgoztam) hogy elmenjek dolgozni, ekkor ismertem meg, a jelenlegi élettársamat. Igaz, nincsenek már olyan nagy nyaralások (Ciprus, Franciaország, Görögország stb) esetleg egy évben egyszer a Balaton, vagy Lillafüred. De úgy érzem, hogy végre család vagyunk, a párommal mindig megbeszélünk mindent, mindig segítségemre van. Ezért mondom, hogy nemcsak pénzben mérhető a gazdagság.

Ja még annyit, hogy a gyerekem nálam van. Nem nála.

Szamomra a szegenyseg fogalma az alapveto szuksegleteknek a hianyat jelenti. Ha nincs melegviz, futes, etel a hutoben vagy egyaltalan huto.

Ez az anyagi szegénység, amit én leírtam, az a lelki szegénység. Egyik se jó. Összeteszem a két kezem és hálát adok a sorsnak, hogy egyikben se szenvedek. Bár hozzáteszem, hogy még előfordulhat, szóval el nem bízom magam.