Mit reagáltatok volna az alábbi helyzetre?
A párom szüleinél voltunk épp karácsonyozni, az apjának eddig is elég éles nyelve volt, többször sírtam otthon a beszólásai miatt, de most nagyon elszakadt nálam a cérna.
A párommal nemrég költöztünk el egy másik városba, mert neki sikerült egy jó állást szereznie, amivel megalapozhatja a karrierjét. Én eldobtam az addigi munkám emiatt, hogy vele tartsak, teszem hozzá, szinte elvárás is volt felém ez... ha otthon maradok, ahogy igazából szerettem volna, én lettem volna a közellenség a párom családjának a szemében. Így hát költöztem vele. Csakhogy az új helyen 2 hónapja nem találok munkát, már több interjún is voltam, de semmi. A párom bár jól keres, nem elég a fizetése, hogy ketten megéljünk. A szüleim, tudván, hogy nem biztos, hogy 1 hét alatt találok munkát, a költözéskor adtak nekem egy nagyobb összeget támogatásképp (2-3 havi lakbérünket kb.), hogy nehogy az legyen a téma a pároméknál, hogy ő tart el engem és ebből konfliktus legyen. Plusz hozzáteszem, hogy az autó is az enyém, amivel járunk (nem keveset, havi 3000 km körül), a legtöbb költségét én állom a megtakarításaimból.
Visszatérve a karácsonyi beszélgetésre, épp összeszólalkoztunk a párommal azon, hogy mennyire drága albérletet sikerült kifognunk és túl magasak a költségeink. Erre a párom apja odaszól nekem egy ilyet: de nem gondolod, hogy talán el kéne menned dolgozni?. Bunkó, gúnyos hangsúllyal ezt odavágta nekem. Előtte is hetek óta folyamatosan ezt hallgattam már, hogy "na van már munkád?" meg "egy fizetésből nem fogtok ám kijönni, neked is el kell menned dolgozni, mert ez nem így megy". Korábban is volt, hogy egy fizetésből éltünk és akkor kijöttünk, de akkor is bajuk volt azzal, hogy míg tanultam, a párom keresett csak - cserébe viszont az én szüleim állták a lakhatásunkat. Folyamatosan beszólogattak, hogy miért nem dolgozom, és akkor karácsonykor képes egy ilyet odaszúrni. A végeredmény, hogy már teljesen depressziós vagyok az új városban, furcsa rosszulléteim vannak (2-3x ha nem fognak meg, elájulok, nem eszem, nem alszom), ha így mennek tovább a dolgok, belebetegszem. Mikor kitörtem nekik remegő hangon, hogy tudom épp elég jól, mennyire fontos lenne az én fizetésem is és próbálok bejutni valahova, de nem sikerül és emiatt már folyamatosan rosszul vagyok, akkor csak annyit kaptam "háát, nem ártana lelkileg megerősödnöd, akkor nem lenne ez". Az eset óta a párommal is többször összevesztem, ő állítólag nem hallotta az apja beszólogatását, pedig vég mellettem ült (legkönnyebb nem meghallani valamit), többször megkérdőjelezte a sértődöttségem okát ("jajj, biztos nem is úgy történt, mindent úgy túlreagálsz"...stb.), komolyan elgondolkoztam a kapcsolatunk jövőjén így. Azt mondja, ha az kell nekem, legközelebb leosztja az apját, de tudom, hogy nem képes rá.
Ti hogy reagáltatok volna a fenti helyzetben? A szüleim szerint pofátlan a párom apja, hisz ők nem kevés pénzt adtak nekem a hasonló konfliktusok elkerülése érdekében, erre mégis folyamatosan piszkál. Szerintük jobb, ha nem tartom vele többet a kapcsolatot, csak a veszekedés meg a sírás van otthon abból, ha vele beszélek. Ti mit gondoltok erről?
figyelj, nem tudom hány éves vagy, de jól gondold meg a jövődet hogyan fogod alakítani, mert egy rossz döntés miatt az egész életedet elbaltázhatod.
én biztos hogy ezt a közeget nem tudnám elviselni, éveken, vagy egy életen át meg aztán kizárt lenne.
bár ahogy kiveszem a szavaidból, te csak panaszkodni jöttél ide, ezt nem bántásból mondom, de érezhető hogy igazából te semmit nem fogsz változtatni a helyzeteden, írjon ide bárki bármit is.
gondold át, hogy megéri e neked ez az egész hosszútávon, éveken vagy egy életen át, és ha úgy érzed el tudod viselni akkor folytasd ezt a kapcsolatot.
Kicsit irigy vagyok hogy ennyi segítségre találtál a kérdésed kiírásával.(nem rossz értelemben)
Az eddig olvasottakból szerintem tiszta úgy.
Még ha fel is vállaltad volna a konfliktust, se változott volna meg semmi.
Soha nem leszel a szüleinek elég jó, mert gyökerek.
És a szülök segítségére számítva fog tovább fennmaradni a kapcsolat a szülőkkel, se számíthatsz semmi jóra. Őrülj neki hogy 3 évedbe telt.
És az a sok sérelem ami a mai napig torlódik benned.
Oszd meg velünk a végkifejletet.
egyátalán mi a fene köze van a párod szüleinek a pénzügyeitekhez? miért kell ebbe beavatni őket? ha tegyük fel állapotos leszel és mondjuk veszélyeztett leszel és otthon kell maradnod, akkor is majd odamennek okoskodni,hogy de hát menjél el dolgozni? az ilyenekből kinézem. még most le kéne állítani őket,hogy a saját pénztárcájukban kutakodjanak. de igen, valóban a párodnak kéne kiállni melletted.
egy hosszabb párkapcsolatban/házasságban vannak olyan helyzetek, amikor mondjuk az egyik fél elveszti a munkáját..vagy gyesen van otthon a feleség..mindegy.. a lényeg,hogy normális ember nem sajnálja a társától a pénzét.. ugyanúgy megtörténhet az ,hogy neked lesz munkád, a párodnak meg nem. kiváncsi vagyok akkor mi lenne a véleménye a kedves szülőknek...
szóval a helyedben én is pipa lennék a páromra,hogy miért nem képes kiállni mellettem.. apukával meg leredukálnám a társalgást . legközelebb az időjáráson kívül nem igen mondanék mást.(személyesebbet)
"Albérletet váltani azért nem tudunk, mert köt a szerződés..."
Hát ez szar ügy. :-(
A szerződés aláírásánál kellett volna figyelmesebbnek lenni, de erre nyilván ti is rájöttetek azóta.
"Mikor arról beszéltem neki, hogy én is megérdemlem a tiszteletet, kb kiröhögött, szerinte nincs jogom egy idősebb embertől követelni a tiszteletet..."
Talán jobban értette volna, ha úgy fogalmazol: te is megérdemled az emberséges hangnemet és bánásmódot. Ez még egy idegennek is kijárna, nemhogy a gyerekük választottjának.
"Bár a párom szerint én is tehetek róla, hogy utálnak, mert voltak olyan esetek, amikor (pl oda akartak adni használt, régi ruhákat és nem fogadtam el, mert nem tetszettek és nem is vagyok rászorulva), én adtam okot erre az utálatra."
Nem tudom, milyen szavakkal utasítottad vissza, de ilyen helyzetben tényleg nagyon tapintatosnak kell lenni. Indulj ki abból, hogy jó szívvel adnák. Legjobb azzal kitérni, hogy annyi ruhád van, hogy alig tudod elhelyezni őket, és ha 100 évig élsz, akkor sem szaggatod el őket. És persze úgy indítani a visszautasítást, hogy nagyon köszönöd, hogy adni akarnak, de....
Szóval ha kerek-perec azt mondtad, hogy nem tetszenek és nem vagy rászorulva, az tényleg sokat ront a viszonyon. Az más kérdés, hogy ezek után sem kéne bántaniuk a munkanélküliséged miatt.
Azt nem értem, hogy ha ilyen messze dolgoztok, akkor hogyhogy ennyire "élő" a kapcsolat párod szüleivel és ilyen gyakran találkoztok? Azt gondoltam volna, hogy nagy ritkán jöttök haza, akkor mindenki a saját szüleivel tölti az időt (pláne, ha a másikét amúgy sem kedveli), így el sem érnek hozzád párod apjának megjegyzései.
Nem olvastam minden kommentet, kérdező a hozzászólásokból is keveset.
De mivel írod, hogy nem érdemelte meg a párod, hogy utána jöttél.. Szóval vess véget a kapcsolatnak. Ez a mondat mindent elárult. Menj haza, kezd elölről, hátha megtalálod a te, igazi párod. így csak sínylődni fogsz. Sok sikert.
Annyira messze vagyunk,hogy bejárni dolgozni nem lehet, de annyira nem, hogy elkerüljem őket. 2-3 hetente járunk haza, akkor is a szüleimnél alszunk, de a párom ragaszkodik hozzá, hogy minden alkalommal elmenjünk hozzájuk (ráadásul az utóbbi időben ő is igérget, hogy majd elkéri a pénzt a házhoz meg stb., de soha fel sem hozza végül). Kiváncsi vagyok, a héten még otthon töltjük a szilvesztert, megint menni akar-e hozzájuk, mert én bizony be nem teszem oda a lábam.
Az meg megint egy tanulság volt, hogy az anyagiakat nem teregetjük ki nekik, bár szerintem abba, hogy nem dolgozom, így is-úgy is belekötöttek volna, ha a párom 5 milliót keres is. Nem én provokáltam ki azzal, hogy arról beszéltem, hogy túl drága az albérlet és nehéz így anyagilag.
Kedves Kérdező!
Ahogy egyre több dolgot leírsz, egyre inkább azon a véleményen vagyok, hogy hagyd ott ezt a pasit a fenébe.
Nálam az verte ki a biztosítékot, hogy el kell fogadnod, az apja vagy tisztel, vagy nem, de őt tisztelni kell, mert idős. És szerinte még meg is érdemled bizonyos dolgok miatt az utálatot.
Hogy mondhat valaki ilyet? Az idősek tiszteletétől pedig falnak tudok menni. Az, hogy valaki milyen öreg, az nem egy érdem, az élet velejárója, ha eljár felette az idő. Nem ezért kell tisztelni valakit, hanem pl. a cselekedetei miatt. Szóval megértem, hogy nem tiszteled apóst.
De azt vedd észre, hogy a párod meg téged nem tisztel, ha ilyen helyzetbe hoz. Én többet nem mennék hozzájuk az biztos, a párkapcsolatotokon pedig alaposan elgondolkodnék.
Ebben a családban téged SOHA nem fognak szeretni, a párod pedig a jelek szerinte SOHA nem is fog tőlük megvédeni.
Ilyen helyzetre te bevállalnád az építkezést, a gyerekeket, a közös jövőt?
Hát szerintem ebben a történetben mindenki nagyon gáz, te, a párod, és a szülei is...
Te elköltöztél a párodhoz úgy hogy nem is akartál, csak azért hogy mások nem gondoljanak rólad rosszat, hát gratutálok. Emellett baromira számító vagy. Talán leesne a gyémántgyűrű az ujjadról ha saját magad kapargatnád össze a házra valót, mint mindenki más? A komoly kapcsolat, házasság, gyerekek, szerelem meg tudtommal arról szól, hogy minden közös, te meg a tulajdonjogon pattogsz. A párod ezek szerint nem először tart el, és szép dolog, hogy a szüleid állják a lakhatásod, de azért az élet ennél jóval több kiadással jár... Nem veszekedni kell a pároddal sem, hanem az első adandó alkalommal megbeszélni vele, hogy neked ez így nem jó. Te ehelyett vártál amíg robbant a bomba. Legalábbis az írásodból az jön le. Ha pedig már az elejétúől próbálod vele szépen megbeszélni, és őt nem érdekli, akkor miért is vagy vele??
Azt gondolom nem kell magyarázni, hogy a párod és a családja miért gáz, de én téged sem tudlak sajnálni. Szerintem akkor teszed a legjobbat mindenkivel - magaddal is -, ha elválnak útjaitok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!