Mit reagáltatok volna az alábbi helyzetre?
A párom szüleinél voltunk épp karácsonyozni, az apjának eddig is elég éles nyelve volt, többször sírtam otthon a beszólásai miatt, de most nagyon elszakadt nálam a cérna.
A párommal nemrég költöztünk el egy másik városba, mert neki sikerült egy jó állást szereznie, amivel megalapozhatja a karrierjét. Én eldobtam az addigi munkám emiatt, hogy vele tartsak, teszem hozzá, szinte elvárás is volt felém ez... ha otthon maradok, ahogy igazából szerettem volna, én lettem volna a közellenség a párom családjának a szemében. Így hát költöztem vele. Csakhogy az új helyen 2 hónapja nem találok munkát, már több interjún is voltam, de semmi. A párom bár jól keres, nem elég a fizetése, hogy ketten megéljünk. A szüleim, tudván, hogy nem biztos, hogy 1 hét alatt találok munkát, a költözéskor adtak nekem egy nagyobb összeget támogatásképp (2-3 havi lakbérünket kb.), hogy nehogy az legyen a téma a pároméknál, hogy ő tart el engem és ebből konfliktus legyen. Plusz hozzáteszem, hogy az autó is az enyém, amivel járunk (nem keveset, havi 3000 km körül), a legtöbb költségét én állom a megtakarításaimból.
Visszatérve a karácsonyi beszélgetésre, épp összeszólalkoztunk a párommal azon, hogy mennyire drága albérletet sikerült kifognunk és túl magasak a költségeink. Erre a párom apja odaszól nekem egy ilyet: de nem gondolod, hogy talán el kéne menned dolgozni?. Bunkó, gúnyos hangsúllyal ezt odavágta nekem. Előtte is hetek óta folyamatosan ezt hallgattam már, hogy "na van már munkád?" meg "egy fizetésből nem fogtok ám kijönni, neked is el kell menned dolgozni, mert ez nem így megy". Korábban is volt, hogy egy fizetésből éltünk és akkor kijöttünk, de akkor is bajuk volt azzal, hogy míg tanultam, a párom keresett csak - cserébe viszont az én szüleim állták a lakhatásunkat. Folyamatosan beszólogattak, hogy miért nem dolgozom, és akkor karácsonykor képes egy ilyet odaszúrni. A végeredmény, hogy már teljesen depressziós vagyok az új városban, furcsa rosszulléteim vannak (2-3x ha nem fognak meg, elájulok, nem eszem, nem alszom), ha így mennek tovább a dolgok, belebetegszem. Mikor kitörtem nekik remegő hangon, hogy tudom épp elég jól, mennyire fontos lenne az én fizetésem is és próbálok bejutni valahova, de nem sikerül és emiatt már folyamatosan rosszul vagyok, akkor csak annyit kaptam "háát, nem ártana lelkileg megerősödnöd, akkor nem lenne ez". Az eset óta a párommal is többször összevesztem, ő állítólag nem hallotta az apja beszólogatását, pedig vég mellettem ült (legkönnyebb nem meghallani valamit), többször megkérdőjelezte a sértődöttségem okát ("jajj, biztos nem is úgy történt, mindent úgy túlreagálsz"...stb.), komolyan elgondolkoztam a kapcsolatunk jövőjén így. Azt mondja, ha az kell nekem, legközelebb leosztja az apját, de tudom, hogy nem képes rá.
Ti hogy reagáltatok volna a fenti helyzetben? A szüleim szerint pofátlan a párom apja, hisz ők nem kevés pénzt adtak nekem a hasonló konfliktusok elkerülése érdekében, erre mégis folyamatosan piszkál. Szerintük jobb, ha nem tartom vele többet a kapcsolatot, csak a veszekedés meg a sírás van otthon abból, ha vele beszélek. Ti mit gondoltok erről?
válasza:
válasza:A párod apjával biztosan nem tartanám a kapcsolatot, de a legnagyobb baj itt nem ő, hanem a párod.
Hallotta amit az apja mondott, tisztában van vele, hogy nincs igaza, és mégsem védett meg.
Sajnos borítékolható, hogy a jövőben sem fog. Nem kellene, hogy bármi miatt rosszul érezd magad, hiszen te áldoztál be egy jó munkahelyet a kedvéért, a te családod állja a lakhatást, és az autó is a tied a költségekkel együtt. A párod értékeli ezeket a dolgokat?
Írtad, hogy többször veszekedtetek, ennek mi volt az oka?
Hogyan képzelitek el a jövőtöket pár év műlva? Egyébként hány évesek vagytok, és mióta vagytok együtt?
Jó sok kérdést kellene tisztáznod magadban. De főleg azt, hogy meddig tudod tolerálni, ha a párod nem áll melletted. A végtelenségig nem lehet. Ezzel azért jó tisztában lenni.
A nagy kérdés az volt, amire pl édesapám is egyből asszociált, hogy ha pár éven belül gyerekünk lesz és elmegyek 3 év gyesre, akkor is mit fogok majd kapni tőlük, amiért nem dolgozom. Akkor 3 év alatt hány megalázó megjegyzést kell majd eltűrnöm?!
Sajnos egyébként az apósjelöltem nagyon nem könnyű eset, vitatkozni nem lehet vele, ha visszaszólok neki, csak annyit érek el vele, hogy az egész családját ellenem uszítja. Így is derültek már ki dolgok, hogy a hátam mögött ócsárolt valamelyikük, a párom akkor ígérgette, hogy leosztja a szüleit, de mikor mindent letagadtak neki, megenyhült. Most viszont közöltem vele, hogy még egy ilyen és végeztem vele. Most ígérgeti, hogy megvéd, de egyébként kétlem. Szerinte ha ottvagyok én is a vita közben, miért nem védem én meg magamat.
válasza:Az írásodból ráismertem egy ehhez hasonló kapcsolatra.
Nem lehet általánosítani persze. A családi szocializáció, a szülő és gyerek közötti hasonlóságok.
Ez a pár 12 éve él boldogtalan kapcsolatban. A lánynak az idegei romokban. A férj családja egy lelketlen nép, a fiúk sem áll tőlük távol.
Írd le azt a veszteséget ami eddig megtörtént veled és vess véget a kapcsolatnak.
Egy lehetőség, nem lehet tudni mi lett volna ha...
Ha vele maradsz vagy happy end, vagy szenvedés vár rád.
Viszont az pozitív, hogy vagy családod akivel ezt megoszthatod és számíthatsz rájuk. Minden jót.
válasza:Azért tűröd a megalázásokat, hátha szükség lesz lesz majd a segítségükre?
Ez te gondolod így?
válasza:Háát, valamit valamiért... Kapásból azt javasoltam volna, hogy nem muszáj neked a párod szüleihez járni, ki neked a párom apja, hogy így beszéljen veled. Azonban, ha már most elvárásaid vannak velük szemben - hogy segítsenek nektek -, akkor nem tudsz mást tenni, csak tűrni; vagy egyik füleden be, másikon ki.
A legjobb megoldás, ha mindketten felnőtök, kiálltok magatokért, önállóan megpróbáltok boldogulni és leváltok a szülőkről. Ha segíteni szeretnének, tisztelnek benneteket anélkül is, hogy nekik megfeleljetek és csak örülhettek. Ha meg feltételekhez kötik ők is a segítséget, az egyrészt nem segítség, illetve visszakanyarodunk oda, hogy neked mi a fontos.
Egy fenékkel két lovat ritkán lehet megülni.
Boldog új évet kívánok!
válasza:Én átértékelném a párommal való kapcsolatomat a helyedben. Tudja, minek mi az oka, tudja, mennyit szenvedsz, és még bántanak is érte, és nem áll ki melletted? Gerinctelen, puhap*cs viselkedés, alaposan gondold át, kivel kötöd össze az életed! És ha nem olyan munkát szerzel, ami apóséknak tetszik? Vagy gyereketek lesz és a gyerek nem fog két évesen barokk körmondatban köszönni és az egészségük felől érdeklődni, akkor mit fogsz kapni? Szerintem tipikusan abban a helyzetben vagy, hogy ha van rajtad sapka, az a baj, ha nincs, akkor az. És ennek az oka mindig mélyebben gyökerezik, alaposan gondolkodj el rajta, tényleg ez-e a gond, és nem a személyed irritálja-e őket. magyarul: nem elégedettek veled, nem ilyen párt képzeltek el a fiuknak.
A párod pedig vagy összeszedi magát legközelebb, és kiáll érted (nem kell ordítani, elég, ha annyit mond, "Juli állandóan munkát keres, meg fog oldódni a helyzet, dolgozunk rajta"), vagy szépen szállj ki, mert ha úgy alkotnak családi egységet, hogy te kívülálló vagy, akkor a pokol vár rád.
válasza:Ne haragudj, de tényleg te rontod el, hogy nem vállalod fel velük a konfliktust, és hogy keresed a társaságukat.
Mégis miben tudnának téged segíteni?
Pénzzel biztosan nem, mert elb...szák.
Érzelmi támogatást nem várhatsz tőlük.
Gyereket én még fél órára sem bíznék rájuk.
Mégis mire számítasz tőlük? Gondolok, hogy akarnának bármiben segíteni, ha eddig csak ártottak neked?
Egyrészt elég nagy vagy már ahhoz, hogy ne másoktól várd az esetleges problémák megoldását, másrészt ha segítség kell, akkor ott a párod és a családod.
Szóval egyrészt nagy ívben elkerülném őket, másrészt az első adandó vitánál elmondanám a véleményemet, hogy tudják merre hány óra. Ha a párod nem áll melléd, hanem őket védi, akkor lapát.
Gondolkozz el, de komolyan, érdemes ilyen emberek miatt tönkretenni az idegrendszeredet? Normális, támogató családod van, mi szükséged van erre a társaságra?
Egyébként párod is megéri a pénzét. A szüleinek sok mindent meg tudott mondani, hogy mit csinálnak rosszul, a tieid meg mit csinálnak jól, fokozva ezzel a dacot bennük, de arra már nem képes, hogy az ebből eredő, és ellened irányuló bántásnak gátat szabjon.
Párszor beszélgess el vele, mert ez minden, csak nem boldog párkapcsolat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!