Normális, ha irigylem akinek 19-20 évesen már saját családja van?

Ez a kifáradás ugyanúgy jellemző a későbbi kapcsolatokra is. Nem az életkor számít hanem az eltöltött évek.

A késöbbi kapcsolatok max azért maradnak együtt nagyobb eséllyel , mert ott már kiforrott egy személyiség már ha az elejétől önmagát adja az adott pár egymás előtt míg a fiataloknál ez még alakulóban van és nem feltétlen olyan lesz az eredmény amit a másik tolerál.

Mindemellett előnyben is lehetnek , mivel együtt is alakulhatnak, nem kész " terméket" kapnak.

Kétesélyes a dolog.

tényleg semmi garancia nincsen arra,hogy aki fiatalon jön össze a párjával, az aztán már egy életre szól. de ugyanúgy 30 évesen is hiheti az ember,hogy megtalálta az igazit, aztán pofára esik 5 év múlva.. bármi megtörténhet. ezért gondolom úgy,hogy kár általánosítani, meg ide büfögni,hogy úgyis szakítanak meg úgyis elválnak.

igen , van rá esély, de ugyanúgy arra is,hogy együtt öregednek meg. szerintem rohadtul nem lehet belelátni más emberek kapcsolatába, így kár is véleményt formálni felettük. pl amikor mama és papa összejött,akkor a dédnagyszüleim mondták nekik,hogy ez úgyse lesz tartós, nem illenek össze. aztán láss csodát, már 55 éve együtt vannak! és nem kényszerből, mert ciki falu helyen elválni.

ugyanígy megtörténhet az is,hogy aki a mi szemünkben álompár, meg azt hisszük örökre együtt lesznek,azok is ugyanúgy szétmehetnek, mert nem látunk bele a kapcsolatukba,hogy most az tényleg mennyire működik..

ja amúgy már kicsit sok,hogy minden nap kiposztolod ezt a kérdést és mindig panaszkodsz a pasid miatt. nem érzed magad vele jól, hát tedd ki a szűrét. ha ő tart el akkor ciki van, akkor ideje elmenni dolgozni hogy a magad lábára tudj állni, és ki tudd rúgni . de nem értem minek vagy vele? jó itt picsogni?

és hogy várod,hogy megtaláld az igazit,ha közben még mással vagy? mert egy normális értékrendű pasi se fog próbálkozni, amíg pasid van.

Én is hasonlóan érzek, bár ha belegondolok mégse vagyok még kész se komoly kapcsolatra, se esküvőre, gyerekre meg főleg.

20 vagyok de nem volt még kapcsolatom, és hiába mondogattam néhány éve hogy én már 23 évesen szülni akarok, most hogy már 20 lettem még mindig nagyon fiatalnak érzem magam hozzá és tudom, hogy 3 év múlva is ugyanígy lesz.

23-as, nem eltartanak, hanem egy hete nincs munkám, most épp nincs hová mennem. Pénzre volt szükségem a költözéshez, és addig spórolgattam, még végül kiraktak.

(külföld, 5-10 ezer € minimum kell, hogy egyedül boldoguljon az ember)

Szerintem elég ostoba dolog,de szerencsére sok ilyen nő van,akik aztán vagy elválnak 25-30 évesen vagy senyvednek egy xar kapcsolatban. Ez viszont nem baj,sőt!!!! Így legalább a magamfajta MILF vadászoknak jut elég préda! :))))

23/Csődör.

Régen megjavították, istenem... ha a páromban felmerülne a vágy, hogy elhagyjon, nem akarnám, hogy szenvedjünk éveket, amíg kimanipulálok belőle valami kis szeretetet. Ez egyik félnek sem jó.

Elszállnak az évek? 22 éves vagy! Ja, tudom, itt valahogy mindenki 3 műszakban dolgozik és 3 gyerekes anya már 15 évesen.

ja amúgy ez a "megjavították" meme annyira nevetséges.

lehet itt nosztalgiázni, de sokra senki nem megy vele.

régen nem azért voltak együtt az emberek 50 évig, mert szerették egymást meg boldogok voltak, (egy darabig biztosan) hanem mert kötelességük volt leélni egymás mellett az életet úgy, hogy a végén már szó szerint utálták egymást.

sajnos ezzel sokan nincsenek tisztában.

hány olyan nagyszülő van, akik ha tehetik évtizedek óta külön szobában, vagy külön ágyban alszanak, mert nem tudják elviselni egymást?

rengeteg.

ha már ennyire a régi kapcsolatokat hozzuk fel mintának, hány olyan eset volt ahol a férj megcsalta, verte az asszonyt?

és a feleségnek kötelessége volt tűrni, mert ez volt a "szokás", és ezt nevelték beléjük.

idevágó sztori:

ismerősömet megcsalta a barátja, 3 évig voltak együtt egy gyerekkel, szakítottak, a 78 éves mamája erre azt mondta neki, hogy "jajj hát van ilyen, nem olyan nagy dolog, ezért még nem kell elhagynotok egymást" "meg ott a gyerek".

teljesen más világban éltek az öregek, a nőknek meg aztán főleg a szülésen, gyereknevelésen, meg a főzésen kívül más nem jutott, tűrni a megcsalásokat, kicsapongásokat, agressziót.

egy életen át összezárva, 17-18 éves korától ugyan azzal 40-50 éven keresztül...

aki erre az életre vágyik, elég szerencsétlen értékrenddel van megáldva.

nem minden olyan szép, mint amilyennel kívülről látszik.