Normális, ha irigylem akinek 19-20 évesen már saját családja van?

Ha boldogtalan vagy szakíts, nem lehet olyan körülmény, ami fontosabb a saját boldogságodnál...

Amúgy én is rettenetesen irigylem azokat, akiknek fiatalon van családjuk, én 30/F apukám most 75, alig van közös témánk, soha nem is volt nagyon, teljesen más nemzedék vagyunk, neki még háborús gyerekkori emlékei is vannak én meg szinte videójátékokon náttem fel meg scifi-filmeken... Mindig irigykedve látom haverjaim kapcsolatát az apjukkal, akik közelebb vannak egymáshoz korban, és én is ettől rettegek, hogy lassan én is belecsúszok, hogy ha lesz is gyerekem, mert én szeretnék nagyon, akkor is mire

ő felnő én már begyöpösödött vénember leszek... És még sajnos asszonypajtás sincs láthatáron...

"tőlem független okok miatt nem lehet"

Na ne :D Erre igencsak kíváncsi lennék.

nana, a szóban forgó személyek alig múltak 20 évesek, majd nézd meg őket pár év múlva, milyen sors vár rájuk.

aki nem éli ki magát fiatalon, annak fingja nincsen arról milyen mással az élet, és erre általában 30 körül szoktak rájönni.

na ilyenkor jön a válás, szakítás, veszekedés stb.

én abszolút nem irigylem azokat akikről szó van, mert sajnos a környezetem és a tapasztalatom azt mutatja, hogy a mai világban ezek a fiatal tini szerelem kapcsolatok idővel véget érnek.

amilyen nagy szerelemmel indult, olyan nagy csalódásokkal fog véget érni.

nem károgni akarok, de a szememmel ezt a világot látom.

igazi? :D biztos 13-114évesen találod meg.

általában beleragadnak és ott maradnak.

amúgy ha boldogtalan vagy, szakíts és kész!

Amúgy a sok vállásnak nem hiszem, hogy ez az oka, idősebb pároknál is rengeteg manapság a vállás szerintem ez sokkal inkább visszavezethető a médiára, közhangulatra, hibás értékekre, amiket belénkneven a sok tv, film, reklámok, stb stb. Szinte minden amcsi tini film elvállt szülők sanyaru sorsu gyerekének hányattatásairól szól, nem hiszem, hogy ez véletlen lenne, de itt már kezdek az összeesküvés elméletek felé kanyarodni és nem ez a téma :)

Apukámék korában még teljesen normális volt fiatalon házasodni, jó apukám kivétel volt, de anyukám 18 éves volt, nagyanyámék 17-18, rengeteg 40 felettit ismerek, akik 18-21 közt házasodtak és a mai napig együtt vannak.

Mikor én jártam suliba, még az volt a csodabogár akinek elválltak a szülei, mostanában haverom gyerekein látom, mostmár azok a csodabogarak, akiknek még együtt vannak a szüleik, nem hiszem, hogy ez a korral lenne összefüggésben, sokkal inkább a nevelés és a hibás értékek...

Irigyelni nem kell , de vannak akiknek bejön az élet. 2 munkatársam és unokatesóm is kb 15-16 éves koruk óta vannak együtt férjeikkel, egyik munkatársam 30 most érkezett a baba a másikok is annyi idősek próbálkoznak a babával unokatesóm meg 26 éves és most jött a 2. gyerkőc, öröm őket nézni, látszik rajtuk mikor egymásra néznek mikor azt hiszik nem látja senki, hogy minden olyan mint kezdetekkor.

És persze itt van amit az első is ír, hogy nem garancia semmi a kapcsolatokra, mondjuk ugyanannyi esély van egy 30 évesen megismert párral szétmenni mint az ilyeneknél.

Azt nem mondanám , hogy elpazarolják a fiatalságukat, mert amíg együtt vannak nem hiszem hogy szenvednek , sőt több élményük lehet ,mint akinek csak alkalmi kapcsolatai vannak...egy normális kapcsolatban ugyanúgy ki lehet bontakozni mindkét félnek...fiatalnak lenni meg szerintem nem azt jelenti , hogy ágyról ágyra járnak...

érdekes hogy lepontoztatok engem, meg a másik válaszolót is, mert mind a ketten azt mondtuk hogy az ilyen tini szerelmeknek 90%-ban szakítás lesz a vége mikor elérik az érett felnőtt kort.

érdekelne a cáfolás, mert elhiszem hogy a jelen lévő rózsaszín ködös szerelmes tinik ezt rossz néven veszik, pedig a tény akkor is tény marad.

nem véletlenül mondják azt, hogy minél idősebb az ember annál nagyobb élettapasztalattal rendelkezik, még ha ezt nem is fogják fel azok a gyerekek, akik lepontoznak.