A férjem és az, anyám ősellenségek mi tegyek?

"Igen, csak itt nem arra kellene hajtani, hogy minél előbb kipurcanjon a drága mama + a kérdező egészsége is végleg tönkremenjen a folyamatban"

Szerintem senki nem bíztatta arra a kérdezőt, hogy kipurcantsa a nagyit.

A kérdező lelki egészsége pedig akkor is tönkremegy a lelkiismeret-furdalás miatt, ha bedugja az anyját egy otthonba, bár ez sem megy egyik napról a másikra.

Nem ismerem a mamát, nem tudom, hogy viselkedik most, illetve tesz-e olyan dolgokat, amivel most magára haragítja a kérdező férjét, vagy még csak a múltbeli események miatt áll a bál.

Azt viszont láttam, anyukám mennyit őrlődött, mert apukám is nagyon nehezen viselt el a mamámat, akit szintén közös döntés alapján költöztettek haza, pedig a mamánál jobb természetű ember kevés élt a Földön. Csak hát idős korára eléggé leépült. Én, mint unoka, apukámra haragudtam a helyzet miatt, mert egyértelműen ő keltette a feszültséget.

Nem tudom itt pontosan hogy van, kicsit részletezhetnéd, kérdező. Akkor könnyebb objektíven állást foglalni.

Szándékosan írtam sarkosan. Egyébként azért gondolom, hogy "játszadozol", bár ez kétségkívül nem túl szerencsés szóválasztás, mert úgy állítod be, mintha itt anyád élete forogna kockán, holott valójában nem erről van szó, itt a családod léte forog kockán és ha sokáig bujkálsz amögött a fals érv mögött, hogy ezt azért csinálod, mert másképp anyádat elveszítenéd, akkor a családod összes tagjának életét fogod kilökni a jelenlegi családi kötelékből.

S igazad van, ez valóban nem játék, de ugyanakkor sztem nagyon rosszul látod. Anyádnak nem olyan segítség kell, mint amikor te gyerek voltál, két okból sem. Egyrészt anyád beteg és elsődlegesen szakértelemmel rendelkező segítségére van szüksége, tőled pedig arra, hogy a lánya legyél. Ne a szakképzetlen ápolója aki előtt - már bocsánat - de összeszarja magát, hanem a lánya, aki előtt ő egy értékes anya tud maradni. Másrészt a gyereket saját döntésből vállaljuk, s ezért a döntésünkért a gyerek a jövőben semmiféle önfeláldozással nem tartozik, amit te csinálsz az meg most az. Sőt, ami a legrosszabb benne, hogy nem is csak magadat áldozod fel.

Egyébként racionális oldalról sem egészen értem a történetet. Azt mondtad anyádnak jó nyugdíja van. Azt is, hogy neked megfelelő szaktudásod, sokat is dolgoztál, ergo tudnál egész jó fizetést is keresni. Most kapod az aprót az államtól, meg van anyád nyugdíja. Ha elmennél dolgozni a nyugdíj+fizetés töredékéből el lehetne látni anyukádat egy ápoló segítségével úgy, hogy közben az életminősége is javulna és neked, illetve a családod többi tagjának is sokkal kiegyensúlyozottabb élete lehetne. Nem értem, hogy miért ragaszkodsz görcsösen egy olyan élethelyzethez, ami láthatóan senkinek sem jó. Attól, hogy egy egészségügyi munkára egészségügyi dolgozó segítségét kérnéd, attól még nem hagynád cserben anyukádat, hisz jobb ellátást kapna, mint tőled bármikor is kaphatna, sőt, végre nem az ápolója, hanem a lánya lehetnél ismét.

"A kérdező lelki egészsége pedig akkor is tönkremegy a lelkiismeret-furdalás miatt, ha bedugja az anyját egy otthonba, bár ez sem megy egyik napról a másikra. "

1. Az én lelki egészségem biztos nem menne tönkre, ha a mozgássérült és beteg édesanyám a saját (félig-meddig idegbeteg), nem hozzáértő kezelésem helyett SZAKSZERŰ kezekbe kerülne, ahol megfelelően gondoskodnak róla, és korabeliek társaságában van!

2. Az otthon csak egy lehetőség a sok közül, az ápolót és a lakás/ház átépítését mozgássérültek számára, műláb, állami gondozó igénylését sokkal többen javasoltuk és én is emellett vagyok inkább.

"Az hogy az anyàm hozzànk költözzön közös döntés volt, nem erőszakkal, zsarolàssal vettem rà. Ha akkor nemet mond sokkal egyszerűbb lett volna, hisz nem 1 év utàn kéne az anyàmmal közölni, hogy eddig és nem tovàbb."

Persze, csak amikor a KEDVEDÉRT beleegyezett, akkor nem tudhatta elöre, hogy amikor néha haza tud jönni, akkor a mama minden adandó alkalommal beléköt!

"Akàrmennyire szeretem is a férjem, mert szeretem, neki sincs joga egy màsik ember Életével jàtszadozni."

NEM a férjed játszadozik más éltével, hanem anyád, te meg nem látod be, hogy a férjed JOGGAL várná el, hogy amikor hazajön hozzád meg a gyerekeitekhez, akkor NYUGODTAN VELETEK tudjon lenni, az anyós kötözködése nélkül.

Emellett ö dolgozik, eltart téged, a gyerekeket meg anyádat és még ö az, akit utána piszkálnak.

Nagyon jól írták többen is: menj el dolgozni, anyádnak keress egy kisebb lakást, fogadj egy ápolót és akkor mindenki jobban jár - egyedül anyádnak nem lesz lehetösége veszekedni a férjeddel.

Kérdező: Ha egy percre lekapnád az a k u r v a szemellenzőt magadról és ránéznél arra, hogy milyen ellentmondásokat írsz ki sok mindennel tisztába jönnél.

Először morogsz anyádra, hogy zsarnok makacs nagyhangú és sikítófrászt kapsz tőle aztán meg mosdatod, hogy nincs semmi kirívó a viselkedésében. Mi történt két kiírás között? Bekaptad a napi löket drogodat? Az ugye megvan, hogy annak a sok szemétnek amit az orvos megetet veled a drága édesanyád hőbörgéseire megvannak a maguk mellékhatásai. Az amerikai iskolai lövöldözések elkövetői, de még a pécsi hülyegyrek is mind nyugattókat és antidepresszánsokat szedett.

Esetleg várhatunk egy újságcikket? "Megölte 9 éves kisfiát és mozgássérült anyját, majd magával is végzett"

Jól hangzik nem? És mindez azért mert nem vagy képes egy problémát a helyén kezelni.