A férjem és az, anyám ősellenségek mi tegyek?
Sziasztok! A problémám nekem már megoldhatatlannak tűnik, remélem közületek valaki tud valami okosat tanácsolni.
28 éves házasok vagyunk egy 25 éves lányunk és egy 9 éves fiunk van.
Önkormányzati bérlakásban éltünk Budapesten ahonnét sajnos nem tudtunk tovább lépni és amikor a fiunk megszületett túl kicsi lett a lakás, így a férjem unszolására leköltöztünk a Balatonhoz. Itt él a családom kb 15 km- es körzetben így nem nagyon tiltakoztam. Amikor szembesült a "vidéki" fizetésekkel, vette a kalapját és elhúzott külföldre dolgozni. Házat béreltünk, dolgoztam én is, lassan kezdett körvonalazódni a lehetőség egy jobb életre. Tavaly karácsonykor érszűkület miatt levágták az édesanyám lábát, 4 vagyunk ugyan testvérek de senki életébe nem fért bele a "mama", így gondolkodás nélkül azt mondtuk, közös döntés volt a férjemmel, természetesen hozzánk jön.Azt viszont tudni kell az anyám és a párom tűz és víz...vagy inkább két dudás, mindkettő makacs, zsarnok, és nagyhangú. A férjem ritkán jön haza, de amikor itthon van érezhető a feszültség, mindig attól rettegek, hogy robban a bomba, a párom folyamatosan azzal nyúz, hogy belőlünk illetve belőle él az anyám, ( én ápolásin vagyok vele) de ez nem igaz, hisz közel 130 ezer jövedelemmel rendelkezik, nyugdíj és rokkantsági járadék. Nyáron vettünk egy házat, céges kölcsönt kaptunk a párom munkahelyén, úgyhogy most a tulajdonos magabiztosságával terrorizál folyamatosan, az anyámmal. Tény hogy az anyám nem egy könnyű eset, én is sokat vitázom vele, sok mindenben nem értünk egyet, de sosem adnám otthonba, de a páromat sem akarom elveszíteni. Eljutottam odáig, hogy antidepresszánst és xanaxot szedek, de így is folyamatos feszültség az életem, és a legnagyobb bajom, hogy a kicsi fiam, ebben a légkörben nő fel. Ti mit tennétek? Nem választani szeretnék, hanem egy nyugodt békés életet.
Hát ezt embere válogatja. Én nem tartom egészségesnek a többgenerációs együttéléseket és öreg koromban sem tudnám elviselni, hogy a gyerekeim terhére legyek. Szóval én itt az otthonra szavaznék vagy arra, hogy fogadjatok mellé egy ápolót és menjen szépen haza.
Teljesen megértem a férjedet, gyakorlatilag feláldozta magát a családjáért s nem tudja elviselni, hogy azt a minimális időt amiért folyamatosan dolgozik, hogy veletek tölthesse, anyáddal kell töltenie, akit meg nem kedvel. A távkapcsolat egyébként is elég nehézkesen tud működni, ha úgy érzed hogy még nem veszítetted el a férjedet és nem is akarod elveszíteni, akkor sztem meg kéne fontolni az elején említett otthon/ápoló forgatókönyveket.
Szóval magadat teszed tönkre, mert őrlődsz anyád és a férjed között... Anyádnak fel kellene fognia, hogy ha már befogadtátok és gondoskodtok róla akkor legalább befogná a száját. A férjed meg meg lehet érteni, hogy hazajön és nem tud piheni mert lefetyelnek neki. Csoda, hogy még nem vágta szájon. Te szépen tönkremész a tohadt gyógyszerektől és korán meghalsz, még anyád is túlél téged, a gyereknek ezt kell végignéznie, a férjed elhagy anyád meg éli világát.
Bíztató mi?
Nem igazán vágom a sztorit.
Attól, hogy édesanyádnak levágták egy lábát még nem lesz életképtelen. 130-as bevételből még a fővárosban is képes lenne találni egy kis garzont, amit fenntarthat. Nem a kőkorban élünk, basszus. Van online bevásárlás házhozszállítással, a lakást lehet mozgássérültek számára kialakítani.
A normális megoldás itt az lenne, ha édesanyád nem a nyakatokon élne, hanem a közeletekben, hogy ha bármi van, tudj segíteni.
Te pedig egész nyugodtan dolgozhatnál, és a kis plusz pénzből azt is megengedhetnétek magatoknak, hogy napi 1x egy ápoló ránézzen édesanyádra, ha szüksége van rá beszélgessen vele, segítsen neki fürdeni (bár a fürdőt is ki lehet alakítani mozgássérültek számára!!).
Kur***vára nem értem az ilyen családokat, akik saját magukat teszik tönkre ezzel a stresszel. Te a semmiért csücsülsz otthon, a férjed meg kidolgozza a belét külföldön, otthon meg csak stressz és két dilis nő várja ha hazamegy.
Remekül megoldottad a helyzetet, gratula!
...otthon meg csak stressz és két dilis nő várja ha hazamegy...
Utolsónál a pont, ennyi!
Az elözöekhez csak annyit tennék hozzá kiegészítes´ként, hogy ha vettetek egy házat, akkor az NEM a férjedé, hanem közös, te ugyanolyan tulajdonos vagy, mint ö - szóval a "tulajdonos magabiztossága" nem jogos részéröl.
Ettöl függetlenül anyádat külön költöztetném valahová a közelbe, és elmennék dolgozni a helyedben a gyógyszereken élés helyett.
nem akarok tapintatlan lenni,de Erőss Zsolt fèl lábbal kètszer is +8000mèteres hegyeket mászott meg. ezzel nem azt akarom mondani,hogy anyukád is ezt tegye, hanem csak annyit,hogy nem lesz èletkèptelen,ápolásra szoruló csak azèrt mert levágták a lábát.ma már elèg sok mód van valamilyen szinten pólolni.vagy ha nem,akkor járókeretek,kerekes szèkek..akár az otthon vègső megoldáskènt.
ès mèg annyi èszrevètelem van, hogy talán nem vèletlen,hogy egyik gyereke se akarta befogadni a mamát!!
szerintem menj ki te is a fèrjedhez. èn biztosan nem hagynám,hogy tartósan külön èljünk.elèg sok kapcsolat ki tud így hűlni..főleg ha nem is szivesen jön haza..a gyereked is hamar megszokja majd.
Sziasztok. Köszönöm hogy ilyen sokan írtatok, van amin elgondolkodtam, sok igazsàg van abban amit elmondtatok. Néhàny részlet azért még.: Az anyàm sajnos egyedül nem tudja ellàtni magàt, se itt vidéken, sem màsutt, ha nem az én, akkor màs segítségére szorul, sajnos. Tudom ez nem kell én legyek feltétlenül. "Dolgozz te is " írta valamelyikőtök. Életem 49 évéből 33 ban azt tettem. 16 éves korom óta dolgozom és tanulok, 2 szakmàm, érettségim,könyvelői és logisztikusi végzettségem van ezt mind munka mellett szereztem, 12 évig 2 àllàsban dolgoztam, ebből 5 évig csak én amikor a pàrom egyetemre jàrt. Szóval itt nem arról van szó, hogy lusta vagyok dolgozni, így úgy döntöttem itthon lógatom a làbam havi 28 ezerért,de szerintem ha az "öregek" màr elhasznàlodnak, nincs hasznuk nem a hullagyàrtó otthonokban kéne végezniúk, jàrna nekik a " csalàd" és a segîtség.
A màsik ami szíven ütött a két dilis nő...sosem dilizek, veszekszem a pàrommal, mindent megteszek, hogy amikor itthon van jól érezze magàt, ne üvöltözős veszekedéseket képzeljetek el...csendben forr a levegő....és közben én próbàlom védeni a békét. De nem tudom meddig lehet..
Amíg bele nem halsz és a férjed úgy vágja ki anyádat, mint macskát sz a rni.
Tudom, miről beszélek. Volt egy rokonunk. Neki a férje és az apja között ment a háború. Mindkettő kiállhatatlan volt. Ő csendben őrlődött kettejük között mígnem az elfojtott stressz kirobbant egy betegségben és egy hét alatt elvitte. Te ráadásul drogokkal tömöd magad, amelyek letompítanak és ugyanúgy függőséget okoznak, mint az utcai drogok. Szerinted ez megoldás?
Mitől lett anyád életképtelen egy lábbal? Egyszer próbáld ki és meglátod, hogy ellátja magát. Ha akarja.
Az ő elhagyatottsága csak a te fejedben létezik
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!