A férjem és az, anyám ősellenségek mi tegyek?

82 éves, és nem fog változni. Mint ahogy ellátni sem tudja magát. A párodat pedig nem is a jelenkori dolog sértik a legjobban, hanem a múltbéli sérelmei miatt utálja.

Ha meg akarod oldani a helyzetet, akkor a pároddal kell leülnöd beszélni. Mondd el neki, hogy tudod mennyit ártott neki régen a mama, tudod, hogy akkor neki volt igaza, de az anyád, és muszáj róla gondoskodnod. (még pár évig, nagyos sokáig valószínűleg már nem él).

Meséld el neki, hogy xanaxot szedsz, kivannak az idegeid, és ez a helyzet felőrül téged teljesen, valamint a fiatoknak árt a legtöbbet. Kérdezd meg tőle, hogy szeret-e titeket annyira, hogy a mama által okozott sértéseken túllépjen?

Biztosítsd róla, hogy megérted mit érez iránta, de sajnos ezzel a viselkedéssel nem a mamának vág vissza, hanem a saját családját készíti ki. A mama olyan, amilyen, ezen már nem lehet változtatni.

"Ha meg akarod oldani a helyzetet, akkor a pároddal kell leülnöd beszélni. Mondd el neki, hogy tudod mennyit ártott neki régen a mama, tudod, hogy akkor neki volt igaza, de az anyád, és muszáj róla gondoskodnod."

Ez sztem nagyon rossz tanács. Egyrészt nem, mint a korábban írt ötletekből látszik, egyáltalán nem muszáj gondoskodni saját kezűleg, egy fedél alatt lakva a mamáról, másrészt nincs olyan ember akinek a torkán le lehetne nyomni, hogy bár évek óta elszakadva a családjáért dolgozik külföldön, még egy pár évig emellett azt is viselje el, hogy ha hazajön akkor itt meg a mama körül forog a világ. Ez nem észérvek kérdése, az ember tűrőképessége véges.

"hazajön akkor itt meg a mama körül forog a világ. Ez nem észérvek kérdése, az ember tűrőképessége véges."

Nem kell, hogy a mama körül forogjon a világ, ezt senki sem írta. Ha hazajön a férje, legyen ő a középpontban, ez alap. De a mama puszta ottlétét azért próbálja meg elviselni, már csak a házastársa lelki egyensúlya miatt.

82 éves, amputált lábakkal, tele egészségügyi problémával, nem hiszem, hogy sokáig fennáll a helyzet.

Másrészt a kommunikáción van a hangsúly. Ha a férj azt mondja, hogy ő még a felesége kedvéért, semmilyen körülmények között sem hajlandó elviselni a mamát, akkor igen, el kell gondolkodni azon, hogy hová tegyék hétvégére. De legalább beszéljék át, mekkora lelki teher ez szegény feleségének.

Viszont: ha én feleség lennék, és a férjem választási lehetőség elé állítana, hogy ő vagy az anyám, akkor bennem eltörne valami, az biztos. Mert mégiscsak az anyámról van szó.

Esetleg egy megoldás jutott még eszembe: ha 4-egy vagytok testvérek, és egy hónap az négy hétvégéből áll, megoldható-e, ha a mama minden hétvégét másik gyerekénél tölti? Akkor a férjnek sem kell minden alkalommal elviselnie, és a mamát sem kell otthonba rakni.

"82 éves, amputált lábakkal, tele egészségügyi problémával, nem hiszem, hogy sokáig fennáll a helyzet. "

Igen, csak itt nem arra kellene hajtani, hogy minél előbb kipurcanjon a drága mama + a kérdező egészsége is végleg tönkremenjen a folyamatban és egy 9 éves KISGYEREK gyerekkora is rámenjen. Ehelyett lehetne szakszerű ellátást keresni neki, és remélni, hogy amennyire csak lehet képes lesz teljes életet élni majd a segítséggel, amit kap. EZ lenne a helyes hozzáállás, nem az, hogy tűrünk, aztán majd tönkremegy benne mindenki mire meghal a mama...

"Viszont: ha én feleség lennék, és a férjem választási lehetőség elé állítana, hogy ő vagy az anyám, akkor bennem eltörne valami, az biztos."

Ehhez képest passzív módon választás elé állítanád a férjedet, hogy vagy a mama és te együtt vagy válás... Szted benne nem törne el semmi? Pláne úgy, hogy évek óta külföldön, a családjától távol dolgozik értük? Mondom, ez sztem nem észérvek kérdése, hanem egyszerűen mindenkinél van egy határ amit elbír. Ez a házasság a leírtak alapján épp elég nagy terheket cipel a kényszerű különéléssel, a kevés találkozással és a gyerekkel, ebbe egy ápolásra szoruló mama nem fér bele. Biztos van aki ezt a terhet is el tudná viselni, de a gyógyszerszedésből és a tapintható feszültségből ítélve erre egyikőjük sem képes igazán és ezért sztem nem is róhatóak meg.

Mellesleg egy beteg, másokra szoruló embernek sztem ezerszer jobb a szakszerű segítség és emellett a családja lelki támogatása/szeretete, minthogy a szerettei előtt veszítse el minden emberi méltóságát, illetve különösen idős emberek szoktak ragaszkodni a saját otthonukhoz, ez a legfőbb oka annak, hogy sokan ódzkodnak az otthonokba való költözéstől, egy ápolóval pedig otthon is maradhatna a saját, megszokott környezetében.

"neki sincs joga egy màsik ember Életével jàtszadozni."

Pillanatnyilag te és anyád játszadoztok a saját, a gyereked és a férjed életével.