Nővéremet mindig is jobban kedvelte. Mit tegyek, hogy engem is így szeressen?

sajnálom, hogy ez van, és együttérzek veled.

szerintem nem tudsz mit tenni, mert az anyai szeretetet nem ki kell érdemelni, hanem az egy feltétel nélküli szeretet. Próbálj azokra az emberekre koncentrálni, akik szeretnek téged. (Apukád, nagyszülők, nővérek), és tőlük próbálj elég szeretetet begyűjteni. Nem a te feladatod, hogy küzdj az anyukád szeretetéért. Ne hibáztasd magad. Felnőttként meg fogod érteni, hogy ez nem a te hibád.

semmit sem vétettél. Veled minden rendben van. Sajnos a felnőttek nem tökéletesek. Tudatosítsd magadban, hogy te okés vagy, és szerethető vagy. Ha anyukád nem megfelelően beszél veled, légy tudatában, hogy az nem a te hibád. Fontos, hogy tudd ezt, hogy minél kevesebb sérülés érjen, és minél egészségesebb felnőtt váljon belőled. Magadban ne adj neki igazat, ha szid téged.

Sajnos sokan vannak, akik nem kapnak megfelelő/elegendő törődést, sőt, megkockáztatom, az ilyen emberek/gyerekek vannak többségben. Ez sosem a gyerekek hibája, nem ők voltak "rosszak".

A szülő feladata, hogy szeretetet adjon, és megfelelően gondoskodjon a gyerekéről, nevelje, irányítsa.

Próbálj több időt tölteni a nagymamáddal.

nem tudsz mit tenni, vannak ilyen emberek.

nálunk is ugyan ez volt, nővérem és köztem 7 év korkülönbség van.

nővérem mindig mindent megkapott, csak kinyitotta a száját és már meg is vették neki anno a discman lejátszót 70 ezerét, pedig anno az nagy pénz volt ám. (1994)

de ez csak egy példa, bármit kért azonnal megkapta, márkás ruhák, zsebpénz stb.

én meg mikor hasonló korba kerültem mint a nővérem mikor "megkapott mindent", én örültem ha évente egy 3000 forintos kínai cipőt kaptam, amibe középiskolába jártam.

emlékszem még ragasztgattam az alját, mert lyukas volt és beázott télen, és hiába mondtam hogy mindig fázik a lában, mégse kaptam újat "jó az még nincs annak semmi baja, nem kell a pocsolyába lépkedni" -mondták ezt a latyakos téli időben, mert bakancsom sem volt, csak az az egy lyukas kínai cipő.

pedig volt pénz, mert vállalkozása volt a szüleimnek, de mégsem kaptam töredékét sem annak a törődésnek és szeretetnek mint amit nővérem kapott.

most pedig csodálkozik anyám és apám, hogy nagy ívből szarok a fejükre, és csak akkor beszélek velük, ha ők keresnek engem.

én meg is mondtam felnőtt fejjel a szemükbe, hogy tudtam nagyon jól hogy nem szerettek annyira mint nővéremet, és ne csodálkozzanak ha most ennek a levét isszák.

egyébként az a jellemző, hogy az első gyereket mindig jobban szeretik, főleg ha nagy a korkülönbség.

de a normális szülők nem mutatják, és nem éreztetik ezt a kisebbik gyerekükkel.

ugye itt a normálison van a hangsúly.

Szerintem túlspilázod.

A nővéred jóval idősebb, vele több dolgot meg tud beszélni anyud, mint veled, aki még gyerek vagy. Gondolom, elég magányos lehet ő is, ha apud ennyit dolgozik, jólesik felnőttel beszélgetnie. Az, hogy a nővéredet nem engedi ki a fiújával, téged viszont apuddal igen, nekem inkább azt jelzi, hogy apud felnőtt, erős, megbízható férfi a szemében, aki meg tud védeni téged váratlan helyzetekben, a srác pedig még fiatal, bepánikolhat, magát menti előbb, nem a nővéredet.

Az érzéseket pedig szerintem a szerelemre érthette, gyerekkorban tényleg inkább rajongás van még, egy kis tetszés, egy kis izgalom, de elég távol áll ez még a valódi, mély érzelmektől, amiket majd idősebb korodban érezni fogsz egy fiú iránt.:-)

A nővéred 3-4 éven belül valószínűleg kirepül a fészekből, vagy legalábbis sokkal inkább a maga életét éli, addigra te is érettebb, komolyabb leszel, meglátod, egész más lesz anyuddal a kapcsolatod. Ne szomorítsd magad olyasmivel, aminek szerintem nincs igazán alapja.

Nem, túlspiLázza.:-)

A kérdező kamaszkorban van, 12 évesen ez egy nagyon jellegzetes kérdés. A nővére, akivel "lehetne jobb is a viszonya", azt mondta, hogy őt az anyjuk szereti jobban, a kérdezőt meg az apjuk. Vagy így van, vagy pedig a nővér meg apura féltékeny...

Arról szó nincs, hogy a kérdezővel rosszul bánna az anyjuk, csak arról, hogy a nővérrel bizalmasabb a kapcsolata - ami egyébként teljesen természetes, az életkorukat és a körülményeket figyelembe véve.

nem gondolom, hogy a kérdezőnek az segít, ha még rá is dobnak a féltékenységére egy lapáttal, depresszióról meg életre szóló lelki sérülésekről vizionálnak. Aki látott már közelről olyan családot, ahol hasonló korkülönbség van a tesók között, és valamelyik éppen kamaszodik, pontosan érti, miről van szó. Halálbiztos vagyok benne, hogy 6-7 évvel ezelőtt a nővér nyifogott, hogy a kishúgával többet foglalkoznak, jobban szeretik.

#8

nem csak a saját szemszögedből kell nézni a sztorit.

lehet hogy igazad van, de ez kevésbé jellemző, amit te állítasz.

gondolom van bőven benned elfogultság, mert lehet te is szülő vagy stb, de hidd el, hogy ez nagyon is létező probléma, hogy a szülő bizonyos okok miatt nem szereti egyenlőképpen a gyerekeit.

igen nehéz ezt beismerni, hogy így van, de attól még tény és az is marad.

sok szülő képes akár egy életen át abban a hitben ringatni magát, hogy ő igenis egyformán szerette a gyerekeit, holott ez csak egy olyan hazugság, amit már saját maga is elhitt az évek alatt.

egy 12 éve már nem annyira gyerek, mint hisszük, főleg a mostani fiatalok a gyorsuló élettel sokkal hamarabb "felnőnek" és fogékonyabbak lesznek az információ befogadására.

régen egy családban nem sok esély volt más családok mintáját nyomon követni, mivel az életkörülmények ezt nem mindig biztosították.

manapság pedig már pl. akár a fészbúkon is nyomon követheti egy-egy fiatal, hogy más szülők hogyan viszonyulnak a gyerekeikhez, könnyen vehet családmintákról példát akárhonnan.

régen meg max akkor jött rá hogy el lett baxva az élete a szülei miatt, amikor már felnőtt.

sajnos nagyon is nagy probléma manapság a szülő gyerek kapcsolat megromlása, és a másik sajnos, hogy ez leginkább nem a gyereken múlik.