Megőrít a férjem, mit tegyek?
Én eléggé vezéregyéniség vagyok, mégsem szeretem, ha mindenki csendben meghunyászkodik előttem. Szeretem, ha valakinek van véleménye, és ki tud állni mellette.
Az én férjemnek sosincs véleménye, vagy legalábbis nem mondja. Mindenre nem tudom, mindegy és nekem nyolc a válasz bármiről legyen is szó. Már azt vettem észre magamon, hogy azért gerjesztek vitát, hogy valamiféle érzelmet kiváltsak belőle.
Egyszerűen már tönkre teszem a saját idegeimet ezzel, hogy neki mindig minden mindegy. Ilyen ember nincs is a világon másik szerintem.
Az a baj, hogy a lányunk folyamatosan azt látja, hogy anya mondja, apa vállat ránt vagy bólogat, és hiába nem veszekszek, a gyerek szemében is én vagyok a fekete bárány, mert nagyon apás.
Mégis mit csináljak? Egyszerűen nem tudok egy bábbal együtt élni. Arról nem is beszélve, hogy a kapcsolatunk is rámegy,mert ez így egyoldalú. Unom már, hogy egyedül kell döntéseket hoznom. Magamra vagyok utalva teljesen, mert ha nem mondom meg neki hogy mit csináljon,akkor nem csinál semmit. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha véletlenül leesek a lábamról, és neki kell ellátni a gyereket meg mindent.










Ő tudta, hogy ilyen vagy, és elfogadott így.
Arra nem gondolsz, hogy miattad és a gyerek miatt fogad el mindent így, mert csak jót akar? Azt akarja, hogy az legyen, amit te akarsz, mert nyilván neked az a jó, attól vagy boldog. Ő pedig nem fog ennek útjába állni. Ha te tudod, mit akarsz, akkor ő ebben partner és a segítségedre van.
Ha te magad tetted ilyenné, akkor a legnagyobb szemétség lenne lelépni mellőle.
Mint amikor a férfi könyörög a nőnek, hogy csináltasson szilikonmelleket, mert a nagy az jobb. A nő nem akarja, de a pasi miatt megcsináltatja. Aztán a pasi elhagyja, mert azt mondja, olyan természetellenes, nem tudja megszokni.





Ismertem egy ilyen családot. Anyuka domináns típus, apuka meg csak csöndben vonogatta a vállát.
Tudod mi lett a férfival mikor anyuka elment?
Döntéseke hozott, véleménye volt, boldog lett.
Sőt magán kívül még a gyerekeket, unokákat is képes volt ellátni.
Te tényleg úgy akarsz élni, hogy szándékosan veszekedést provokálsz? Miért nem keresel valami értelmesebb témát, ha beszélgetni támad kedved a férjeddel.
Szerintem tudja, hogy valójában nem is érdeklődsz a véleménye felöl, csak provokálsz. Ebbe meg nem megy bele.





"Nincs se sok pénze,se kocsija, se lakása,"
Úgy látom itt te vagy a balek. Ha egy felnőtt embernek ennyire nincs semmije, ott azért valami nagyon nem oké.





Akkor depressziós, esetleg megkeseredett.
Úgy bírom, hogy a kérdező elmond egy töredéket az életéből, az ember próbál reagálni, ahogy lejön a történetből, és lepontozzák. Nem mintha annyira megrázna, csak nem értem. Ha konkrétan ismerném az illetőket, lehet még át is lehetne látni.





Vagy egyszerűen elvesztette az önbizalmát, pont a sorozatos rossz döntései miatt. Elkönyvelte magát lúzernek, egyszerűbb, ha rád hagyja a dolgokat, annyira, hogy tényleg nem is érdekli az egész.
Nem tudom, mi zajlott le köztetek a rossz döntései után, te hogyan reagáltad le, esetleg mennyire döngölted a földbe. Ha ilyen gáz a helyzet, menjetek el párterápiára, keressétek meg az okokat, ha azt mondod, nem volt mindig ilyen, és szereted. Készülj fel rá, hogy valószínűleg fájdalmas lesz, és hallani fogsz olyasmiket, amik nem tetszenek - mélyre temetett sebeket muszáj felszakítani, hogy gyógyítani lehessen.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!