Megőrít a férjem, mit csináljak?

Tipikus.

Én se sírjak mert a férjem kel reggel, elmegy dolgozni és hozza haza a megélhetéshez a pénzt...

Igaz, ő elvan a gyerekkel, főleg most, hogy már nagyobb, lassan 9 hós, már magától is keresi a társaságot.

de ha "panaszokdni " merek, hogy minden nap egyforma, úgy elmennék valahova, férjem fel van háborodva, hogy örüljek, hogy itthon lehtek, neki dolgozni kell menni...

fogalmuk sincs, milyen az , ha be vagy zárva, és minden napod egyforma, és minden pillanatodat a gyerek tölti ki. Jó lenne néha messze rohanni kis időre...

A javaslatom annyi lenne, hogy ne rá tukmáld a babát, hanem játszatok együtt. Mutasd meg neki, hogy hogy kell foglalkozni vele, mi köti le a kicsit, mit lehet mesélni neki, hogy lehet kacagásra bírni...de ezt se úgy direktbe, hogy na gyere, majd én megmutatom, hanem játsz a kicsivel, és mondd a férjednek, hogy nézd, így szoktam. Látod, ezt hogy szereti? És előbb utóbb neki is menni fog.

És beszéljetek, mondd el neki, hogy mit érzel, hogy mit szeretnél, és néha tudatosan cselekedjetek. Menjetek együtt sétálni pl

Hát nem tudom, mennyire lesz vígasztaló amit írok, de az én férjem pl. csak 1 másfél éves kora körül "lett jóba" a kisfiunkkal, addig nem nagyon tudott mit kezdeni vele:)

De mióta kommunikál vele a bébi, odaszalad hozzá, első szava a ppa,ppa volt, azóta naqy a szerelem, még pelenkázni is hajlandó néha nap:)

Bár azt hozzátenném, hogy oké h a férjed nem tud mit kezdeni egy kisbabával, de azért ha téged szeret és megbecsül, akkor segít a feladataidban.

Férjem legalább vásárolt porszívózott esetleg..ha már a babával nem segített.

Szóval próbálj kitartani, lehet h nálatok is csak ez a helyzet!

Húha de ismerös!!!!!!!!!!!

Csak az én la´nyom már 13 hónapos.

Nekem sencsen semmi segítségem.A férjem ha haza jön,leül a gép elé,és internetezik amíg el nem alszik.Külön útlevelet kell hozzá benyújtani.A gyerekkel is keveset foglalkozik.U`gy kell neki mondanihogy játsz ma´r vele is egy kicsit.

Nehéz!!!!

Majd csak jobb lessz.Már én is mondtam,hogy ez így nem mehet.Hiába.... :(

Csak negyedét lenne a lánnyal mint amennyit Travianozik!!!

A házas életünket meg ne is firtassam....

Oda vízum kell!!!!!!!!!!!!!!!!

Szerintem fog változni.

Figyelj! Én az első hat hónapban valamiféle kiszolgáló személyzetnek éreztem magam itthon, egyszerűen nem találtam a helyem. A férjem haza jött, leült a tévé elé, elé raktam a vacsit, utána megint tévé, fürdés alvás. Nem nagyon tudott mit kezdeni a babával. Ráadásul a kicsi borzasztó sírós baba volt. Képes volt napokon keresztül sírni és fogalmam sem volt, hogy miért (hozzáteszem a gyerekorvos és védőnő sem tudott, sírós baba volt és kész) Gondolhatod milyen rossz volt. Na aztán meguntam, nőtt a bébi, egyre aranyosabb lett és apa is egyre többet segített. Próbáltam belevonni a baba körüli teendőkbe. Hívtam magammal, hogy gyere most pelenkázom, és nézdd meg, hogy milyen ügyes, már a lábát a szájába teszi, vagy gyere a játszószőnyegen játszik és nézdd már hasra fordul, ha szép idő volt irány ki. Na ilyesmivel próbálkoztam és neke bejött szerencsére. Most 10 hónapos lesz a bébi és imádják egymást. A pici minden este a lehető leggyorsabb tempóba mászik fel az ajtóba.

Próbálkozz Te is, igaz sok türelem kell hozzá, mert eleinte mi is borzasztó sokat veszekedtünk és bámultam a plafont eleget.

De gondolj csak bele. Neked már a hasadban ott volt a baba, ő meg csak azt érezte, ha rúgott egy nagyobbat. Te már akkor any lettél, mikor a babus megfogant, hisz neked már akkor meg kellett vonni magadtól ezt azt a picur érdekében, míg a pasik ebből semmit nem érzékelnek. Sajnos apává válni sokkal hosszabb folyamat, mint az anyává válás.

Kitartás!

Hűha, csak csatlakozni tudok!

Nálunk is apuka az, aki dolgozik (szent és sérthetetlen), én meg "itthon vagy, ráérsz" alapon csináljak meg mindent, meg a gyerek is legyen tündéri, ...

Az, h nekem is lennének igényeim, vagy elmennék vhova, az le van sz**va. Úgy kell sokszor könyörögnöm, h vegye már át a gyereket kicsit, mert hajat szeretnék végre mosni!

Ja, de h én nem adok magamra, meg mindig csak "játszósban" lát, az az én hibám. És különben is megkapom mindig, ha panaszkodni merek, h "miért nem mész el vhova"? Azt nem mondja meg, h hova teszem akkor a gyereket! Amúgy meg én mindig csak panaszkodni tudok, pedig nem is nagy a ház, mit tökölök annyit a háztartással? És persze minden nap legyen meleg kaja, de nem előző napról ám, hanem minden nap friss! És ne legyen tészta, mert attól nem lakik jól. ...és ezt még nagyon sokáig tudnám sorolni. H milyen a szexuális életünk? No comment. :(

Sajnálom mindannyiunkat, de tudjátok, egy ismerősöm azt mondja, h egy nő mindig magának szül gyereket. Valahol igaza van. Az apukákra csak ritkán lehet számítani.

Fel a fejjel!

Unokatesóm azt modta, mielőtt szültem, hogy ha az első évet túléli a kapcsolatunk, akkor már mindent túlél. Nekünk se volt egyszerű az első babával. A másodiknál már nem értettem, hogy mi volt a bajom. Mindennap kétszer voltunk az oviban és sok mindenkivel beszélgettem. Ovónéni, konyhás néni, anyukák. Így repültek a napok. Most a harmadik babánk 4 hónapos és megy mindem mint a karikacsapás. Ezt csak azért írtam, hogy tudd van remény :)

Javaslatom az, hogy próbálj kimozdulni a babával. Menjetek baba-mama klubba, tornára, úszásra, mindegy, csak az a lényeg, hogy találkozz másokkal, beszélgess ismerkedj. Hidd el nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb leszel és ettől az otthoni dolgok is könnyebbnek tűnnek majd. Persze az sem ártana, ha néha tudnál segítséget szerezni a baba mellé. Kitartás, jön a jó idő egyre nagyobb lesz a babód és minden helyre rázódik majd! Ha nem csak szólj! Jó éjszakát!