Ezek szerint nagyon szegények voltunk?

Elég tompák az emlékeim a gyerekkoromból/tinikoromból, pedig nem volt olyan régen, 21 vagyok.

Nem voltak saját ruháim, többnyire lányrokonoktól örököltem, de emlékszem, hordtam anyukám tinikori ruháit is (27 év van köztünk). Egyszerre csak egy nadrágom volt, hordani kellett, még vállalhatatlanul szét nem szakadt (ameddig lehetett, foltoztuk). Koszosan sosem jártam, de nem egyszer tettünk kulcskarikát a csizmám cipzárjára, mert leszakadt a fogója, vagy ázott be, szakadt szét a cipőm.

16 évesen voltam először étteremben, és sosem nyaraltunk sehol. Egy héten 2-3 napig rendszeresen ugyanazt ettük, volt, hogy a harmadik napon még át lett alakítva kicsit, hogy még egy napig jó legyen (fűszerek, zöldség). Amikor elmondtam az iskolában 10 évesen, anyukám leszidott érte, nem értettem, mi a baj ezzel, hisz mindig azt mondta, mi átlagosan élünk. Azt is tilos volt elmesélni, hogy rokonok megunt ruháit hordom, vagy ritkán turisat.

Hogy miért van ilyen képszakadás az emlékeimben, hogy a gyerekkoromra csak foltokban emlékszem, nem tudom. 1,5 éve jöttem el otthonról, és fél éve élek jó körülmények közt, de olyan, mintha mindig is így lett volna.

Ez az egész egyébként onnan jutott eszembe, hogy ma bementem a boltba venni egy flakon sampont. Mostanában drágább kategóriában vásárolok (3000Ft+), de mivel nem volt, amit kerestem, gondoltam, veszek valami olcsót, ideiglenesen jó lesz az is, így vettem egy Gliss Kur-t.

Este jutott eszembe, hogy életemben először 19 évesen használtam GK sampont, előtte évekig vágytam rá, és csodának éltem meg, hogy végre megvehettem (aztán két napig szegényesen ettem az ára miatt)