Együtt maradnál így a pároddal, hozzámennél, alapítanál vele családot?

És mi lenne ha programszervezés helyett te is elkezdenél többet dolgozni vagy tanulnál hogy több fizetésed legyen és ne a párodnak kelljen egyedül meggörnyedni hogy megéljetek?

A gyereket meg nem értem miért kavarod bele, havonta 4 napot tölt vele az apja, nehogymár ő legyen a hibás. A többi 20 napot kéne inkább átalakítani... Illetve amikor megismerkedtetek gondolom már akkor is minden vasárnap a gyereké volt, szóval te felvállaltad, amikor összejöttetek, hogy nem lesz vasárnap kettesben.

Illetve elárulok egy titkot: ha lesz közös gyereketek és nincs nagyszülő, akkor minimum 10 éven keresztül egyetlen közös hétvégétek se lesz kettesben.

"Te nem ismered azt a szót, hogy arany középút!"

De ismerem. Csak most rohadtul nem arról van szó, hanem hogy az egyik szélsőséges utat lecseréli a semmire. Mert mi a garancia arra, hogy ha otthagyja a jelenlegi kapcsolatát, akkor a következő kapcsolata pont az aranyközépút lesz? Semmi, sőt... Ha most szerelmes, bele sem tud vágni újba.

Örök es alapvető emberi hiba, hogy a jovobe kapaszkodunk, a jövőre nézve teszünk igereteket, es nem éljük meg a jelent, nem adjuk meg magunknak es másnak azt a figyelmet, törődést es szeretetet, amit csak itt es most lehet, mert a jövő nincs a kezunkben.

A párod is ebbe a hibába esett. Dontsd el, élnél- e vele így egy életet, ha sosem változik? Ha igen, maradj. Ha nem, fájó szívvel lepni kell.

Huhh..én már rég szakitottam volna...nekem is volt olyan parkapcsim ahol a kisfiat az apuka nevelte (anyuka lelépett)igy nala maradt.

De rájöttem, hogy nem jó, a gyereket mindig előrébb helyezte, ugyh 3 hónapot voltunk együtt, utana meguntam.Most már nem jönnek össze olyannal akinek kiskorú gyermeke van.