Beteges ha 15 évesen már a családomat tervezgetem?
Szóval a szüleim 9 éve elváltak, és nem apám a szívem csücske. Mikor vele voltam nyaralni folyton arra gondoltam, mennyi mindent fogok majd másképp csinálni apaként. Olyat olvastam, hogy akik a múltban/jövőben élnek, nem boldogok a jelenben. Ez szerintem is így van, és én boldog is vagyok, csak nagyon sokat gondolok a leendő gyerekeimre. Kislányt képzelek el általában, gondolom mert fiú létemre, inkább lányok társaságában érzem jól magam. Sok gyereket szeretnék és vidéki kastélyt. Szép álom igen.
Szóval szerintetek gáz, ha egy 15 éves fiú ennyire várja, hogy játszhasson a kislányaival?
Aranyos álom, de azért a kapcsolat nem mindig egy ember hibájából megy tönkre!
Gyerekként te nem láthatsz bele!
És mindenki védi a maga igazát!
Csajozz, és feledd el ezt a témát 10-20 évre!
Nem vagyunk összeveszve, csak amblock nem olyan jó a kapcsolatunk. Tudom, hogy ez 2 emberen múlik, de szerintem(és anyám szerint is) nagyobb részben miatta.
Csajozni is "szoktam" de nem tudom elfelejteni.
19 évesen ugyanígy vagyok. Annyi különbséggel, hogy számomra fontos kérdés az is, hogy hogyan lehetek valódi férfi (a probléma pedig ezzel, hogy hol találok valódi nőt, aki elsősorban anya lesz).
Szintén sok gyereket szeretnék (4 + akár örökbefogadás), illetve ha összejön a karrierem, akkor a családom anyagi biztonságán túl nagyon szívesen adakoznék személyesen(!, semmilyen alapítvány, a pénzt/tárgyat én személyesen adnám oda), olyan gyerekeknek, akik szerintem megérdemlik. Sőt, akkor már segítenék más fiatal fiúknak abban, hogy férfivá váljanak.
Még egy ilyen célú közösséget is létrehoznék, aminek a fő célja a fiatalok nevelése (akár lányoké is) és távol tartása a bajtól. Ebbe szívesen beleölném minden felesleges pénzemet.
Én nem tartom annak, igaz, nőnemű vagyok, de már 10-11 évesen is pontosan tudtam, mik a terveim a családra nézve, hogy előtte milyen iskolák, munkák, és aztán hogy legyen a család...
Biztosan sok benne a szerencsém is, de tényleg elsőre megtaláltam életem párját még tiniként, korán esküdtünk, még iskolába jártam, diplomáztam, dolgoztam, lett ház, autó, és utána jöttek a gyerekek pont akkor, amikorra terveztük (azért életem párja, mert ő is így szerette volna, nem én erőltettem rá, közös volt a cél) meglett gyors egymás után a 3 gyerek, igaz, a nemüknél nem pont az lett az arány, ahogy gondoltuk, de már nagyon is jó, hogy így lett, azóta is mindig viccel velem a rokonság, hogy én aztán tudtam, mit akarok, és végig is vittem :)
Köszönöm az eddigi válaszokat:)
Jöhetnek még!
Én is úgy gondolom mint a #3.
De még senkit nem sikerült találom aki így gondolkozik. 15 évesen is már tudtam ,hogy minimum 3 gyerekeket szeretnék(nyilván ha az anyagilag is megengedhetjük magunknak). Engem annyira a karrierem nem is érdekel persze képzem magam ,mert nem akarok buta lenni ,de az lenne az álmom ,hogy otthon legyek a gyerekekkel és mellette ,esetleg otthonról dolgozhassak valamit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!