Hisztéria vagy jogos aggodalom?

Van egy nagy "boldog" család, nagyszülők, szülők és gyerekek.

Egyik gyerek sajnos értelmi fogyatékos, 16 éves, de szellemileg nagyon le van maradva. Van egy aranyhal, egy hörcsög, egy macska és egy kutya a háznál.

A halat rendszerint kiveszi a vízből és nézi, ahogy mozog a kopoltyúja, mert szerinte ez csak így vicces. Hiába lett neki elmondva, hogy meg fog fulladni, tegye vissza, ő csak magához szorítja és hisztizik.

A hörcsög viszonylag új (előző félévesen meghalt), szereti a lábánál fogva visszahúzni, majd újra elengedni.

A macska csak a hátán feküdhet nála, ha megmozdul megüti, általában keservesen nyávogni szokott.

A kutya öreg, fájnak az izmai. A szájába vesz egy hús és úgy kínálja neki, majd mikor "érte nyúl" felpofozza. Most műtötték a kutya hasát, erre röhögve belerúg.

A család szerint ez természetes, csak az egyikük egy hisztériázó idióta, aki mindig rászól századjára, hogy engedje el őket, mert fáj az állatoknak. Ez napi 15-20 alkalom. Ma ez a személy teljes erőből felpofozta, mikor belerúgott a pénteken műtött kutyába.

A család szerint túlhisztériázta, nem lett semmi baja a kutyának. Ő más (fogyatékos), így megértéssel kell viseltetni iránta, lehetne több esze (a felpofozó személynek), hisz ő egészséges és idősebb.

Ez tényleg túlzás volt tőle? Vagy mert fogyatékos a másik személy el kell tekinteni az ilyenektől?