Mit csináljak, ha szüleim azért nem akarják, hogy továbbtanuljak, mert szerintük túl butuska vagyok hozzá?

Matekból 3-4-es tanuló voltam gimiben, mert emelt osztályba jártam. Mikor gimibe jelentkeztem az általános iskolai eredményeim alapján úgy nézett ki jó vagyok matekból. Viszont ugyanúgy jó voltam biológiából, kémiából, fizikából plusz informatikából, mint te, így én végül mérnök lettem/leszek. Biomérnök. Érettségit matekból csak középszinten csináltam, 98 %-os lett az én "gyenge" matektudásommal. Akkor békén hagytak végre azzal, hogy béna vagyok és soha nem viszem semmire, mert a tanár és az emelt osztály elvárásaihoz voltam kevés, mivel algebrából mindig is jeles voltam, de voltak ott bizonyítások, geometria, számomra értelmetlen definíciók, amit akkor se tudtam volna 3-asnál jobbra, ha az életem múlik rajta, ezek pedig lehúzták a jegyeim.

Nekem 4 félév matematikám is volt egyetemen. Játszva megcsináltam, mert csak deriválás, integrálás, differenciál egyenletek, mátrixok és statisztika volt, semmi bizonyítás vagy geometria, ami valami elvont vacak... Fogorvosira pedig kb csak statisztika kell meg ahogy mi hívjuk gyógymatek tudás :) A fogorvosin inkább sokat kell magolni és jó kézügyesség kell empátiával. Amíg az ember szájában turkál az ember nem fog szögeket számolni vagy differenciál egyenletrendszereket megoldani egy kis mátrixszámítással. Rengeteg olyan dolgot tanítanak az egyetemen is, amit az évfolyam kb 1-5 % fog a későbbiekben használni, mert specifikus és nem hétköznapi, de úgy érzik jó ha tud róla a hallgató, hátha érdekli.

Tehát ha jó vagy fizikából, akkor szerintem a logikai képességeddel semmi gond, ha a kémiai számítások se okoznak problémát, akkor pedig végképp ne foglalkozz a szüleiddel. Engedd el a füled mellett. Ha a nagynénéd támogat az álmodban és segít, akkor csak bírd ki a jelentkezésig. Adj bele mindent, írd meg minél jobbra az érettségit és a sikeres felvételi papírral állj csak majd eléjük, hogy "Há, nézzétek, szóval szerintetek nem vagyok képes rá?!"