Szerintetek tényleg igaza van a szüleimnek? Én ezt egy jó lehetőségnek látom, de szerintük hülyeséget csinálok. (bővebben lent)

Elkezdtem 2012 szeptemberében egy felsőfokú képzést, de decemberben szakítottam a barátommal, súlyos balesetet szenvedett a legjobb barátnőm (aki azóta is kómában fekszik az intenzíven, valószínűleg nem kel már fel soha) illetve megtámadtak az utcán - ez így mind 1 hónap alatt, lelkileg eléggé megviselt, passziválnom is kellett a második félévet, mer nem bírtam tovább egyedül és muszáj volt hazaköltöznöm.

Elkezdtem januárban egy e-learning tanfolyamot, abból következő hónapban fogok vizsgázni.

Eközben voltam kint egy barátnőmnél Londonban (ő egy ottani egyetemen tanul) és megismerkedtem egy (magyar) sráccal, akivel tök jól kijöttünk, jól éreztük magunkat, azóta is napi szinten beszélgetünk és mikor hazajött mindig találkoztunk.

Az az ötlet jár mostanában a fejemben, hogy kimegyek én is néhány hónapra (kezdetnek, aztán majd meglátjuk hogy alakul) au pair-nek vagy babysitternek, mellékállásban pedig simán el tudnék helyezkedni a nemsoká megszerzett végzettségemmel, nézegettem az interneten, rengeteg azzal kapcsolatos állás van.

Ott van kint a barátnőm is, illetve az a srác is, jól is beszélem a nyelvet, szóval szerintem ez egy hatalmas lehetőség lehetne, a szüleim (meg igazából az egész családom) viszont ezerrel ellenzik és hülyeségnek tartják, azzal érvelnek, hogy ugyan miért akarok és cca 80 ezer forintnak megfelelő összegért 2000 kilométerrel odébb egy család úgymond cselédje lenni. Sajnos nem értenek meg és nem támogatnak, sőőt. Így aztán teljesen tanácstalan vagyok, szívem szerint mennék már holnap is akár, de így nem nagyon merek lépni..