Ti felesegkent / gyermekkent ezt el tudnatok fogadni? En biztosan nem.

Én gyerekként elfogadtam.

Apa kb. 2 havonta jár haza, bár ő néhány hetet(3-5) itthon marad utána. 10 éve megy ez így. Kezdetben kényszerből ment ki, de most már mindenki megszokta a helyzetet. Miattunk teszi, de szereti is a munkáját. Itteni fizetésből nem tudna ilyen színvonalat biztosítani nekünk, amit 10 év alatt ugyancsak megszoktunk.

4# aki akarja az úgyis megcsalja a párját, ha együtt élnek. ahol erősebb a kapocs, ott hónapok után is hűséges, hiába nem látják egymást. ez emberfuggo.

amúgy ilyen helyzetben opció, hogy a család is kimegy utána. de a kérdésre válaszolva, én évekig nem élnék így. vagy kérném, hogy találjon itthon munkát, vagy kimennék én is vele.

"Én nem hiszem hogy amíg a férj kint van 2 hónapot addig mint egy angyal semmit sem csinál nem nőzik.... Nem bírná ki bárki bármit mond"

Ki lehet bírni!Tudod azt hívják szeretetnek (szerelemnek), hűségnek és tiszteletnek. Talán mindenki magából indul ki.

En is ismerek ilyen csaladot, ott raadasul 3 gyerek van.

Az en szememben ez nem hazassag, nem is csinalnam.

Mindenki úgy él, ahogy neki jó. Ha nekik ez így megfelelő forma, akkor jó. Az is lehet, hogy ők közelebb állnak lelkileg egymáshoz, mint azok, akik napi szinten egy házba mennek haza. Nem tudhatjuk soha kívülről, hogy egy kapcsolatban mi van valójában. A gyerekek életéből viszont nagyon hiányzik, még ha a párkapcsolatuk működik is így. De hogy őszinte legyek, elvált szülők gyerekei is kb. ennyit vannak az apjukkal, így annál ez sem rosszabb. Ha pedig a szülők szeretik egymást, még jobb is a helyzet, mintha szidnák egymást.

Én nem lennék így boldog, de nem zárható ki, hogy más meg igen. Nem vagyunk egyformák.