Attól, hogy nélkülözésben és rossz körülmények között éltetek gyermekként, még boldogok tudtatok lenni?

Idő sok mindent megszépít de minden normálisan gondolkozó felnőtt tudja hogy a szerettől nem lakik jól a gyerek és nem lesz meleg a lakásba.

.

Én nem tudtam a rossz körülmények ellenére boldog lenni gyerekkoromban.

Mindig fájt a szívem, hogy mi minden nem lehet az enyém, meg a mélységes szégyen ezek miatt is depresszióssá tett.

ki mit vesz nélkülözésnek vagy rossz körülménynek.

nem volt központi fütésünk, csak két kályha

nem volt fürdőszoba csak lavór,

nem volt divatos ruhám, csak átlagos

nem mehettem el sok helyre, ahová szerettem volna(ma már megtehetem! és nem bánom igy utólag, hogy akkor nem volt lehetőségem.

szüleim elváltak, anyum utazott minden nap, aztán kétszer férjhez ment mindkét házasság befuccsolt(

De volt fedél a fejünk felett, volt ételünk, száámlával sose tartoztunk, volt kertünk, ahol termeltünk,

kert végében ólak állatokkkal

volt sok barátom

én azt hiszem ha szeretet van minden van. minden könyebb akkor.

persze azért ha tényleg a majd csak lesz valahogy a helyzeted, azért az nem tul biztató.

ha egyenlőre kisebbek az igényeid, akkor meg fogod tudni oldani.

Babát vársz már?

És az mikkor volt 50éve?

Mai munkahelyről milyen fát kérjen,mintha ingyen osztogatnák.

én gyerekként soha nem vettem észre hogy másnak mije van, ami nekem nincs, tehát én nem éreztem nélkülözést. én örültem annak amit kapok, és nem hiányzott, amit nem. valahol én nem vágytam mobilra, meg ilyenek..

sőt emlékszem pl. életem első műkörme is anyagból kivágott alakzat volt, technokollal felragasztva és eszembe nem jutott ilyenre pénzt kérni, vagy sajnálni, hogy nem járok körmöshöz.

valahol szerintem én totál elvoltam a saját kis világomban.