Attól, hogy nélkülözésben és rossz körülmények között éltetek gyermekként, még boldogok tudtatok lenni?

legangyalibb

ahol nincsenek meg a megfelelő anyagiak, ott elhal a szeretet az állandó acsarkodásban, amit a nélkülözés szül.

a mély szegénység biztos nyomot hagy 1 gyerekben, például ha éhesen fekszik le esténként. De ha annyit nélkülöz, hogy nem márkás ruhákban jár, de kaja van, tiszta ruha van , iskolába jár, és szeretik otthon akkor szerintem a szeretet pótolja a dolgokat. Mi nem voltunk szegények, se jó móduak, de elvoltunk, és gyerekként nem éreztem hogy ez nincs vagy az nincs, mert a szüleim pótolták mással. Gyereket vállalni nem szabad, ha nem tudod mi lesz holnap, és majd lesz valahogy. Legalább legyen hol lakni, legyen állandó lakás , állás és két szerető szülő.

Attól még hogy nélkülöztem, nem lett volna rossz gyerekkorom. Azzal együtt tudtam élni. Amivel viszont nem, az anyám nemtörődömsége volt és az, hogy soha semmiért nem tett. Lehetett volna legalább paprikás krumpli és vajas kenyér minden nap. Lehetett volna annál melegebb a lakás, mint amikor a leheletem simán úgy látszott, mint az udvaron. Csak épp anyám nem akarta. Inkább befeküdt az ágyba és átaludta a napot. Nagyon jó körülményekből való volt, mindenre megvolt a lehetősége. Egyszerűen lusta volt dolgozni. Nem törődött velem még akkor sem, amikor a sok éhezéstől csontsoványra fogytam. Nem is mesélem végig, felesleges. A lényeg az, hogy nem a szegénység viseli meg az embert, hanem a szülői nemtörődömség. Lehet hogy csak vajaskenyeret tudnak egyesek reggelire és vacsorára nyújtani. Lehet hogy ebédre is 1-1 szegényesebb fogás jut csak. Lehet hogy keves és használt ruhákat tudnak csak venni. Lehet hogy télen nincs mindig jó meleg. Viszont azt mindenki képes megteremteni, hogy legalább használt ruha, szegényes étel és nem fagyos hőmérséklet legyen otthon. Csak akarni kell. Igen, ez kevés. Viszont lehet boldogan élni nélkülözésben is. Nyomorban nem. Nyomorba viszont általában az adott személy taszítja magát, mert ahhoz már nagyon sok kell, hogy valaki eljusson arra a szintre hogy abszolút semmi ne legyen. Tapasztaltam anyámon.