Ti befogadnátok ilyen esetben a fiatokat? Szívtelenségnek tartjátok a szülők döntését?

miért szajha az, aki beleszeret egy férfiba?

nem ő dúlja szét a családot, hiszen a férfi addigra már nem szereti a feleségét, és a válást tervezi, esetleg más folyamatban is van.

egy ilyen folyamatba csöppenő nőt milyen jogon szajház le bárki?

szajha az, akinek fizetünk a szexért, de nincsenek érzelmek.

ti is beleszerethettek még az életben férjes asszonyba vagy nős férfiba, kerülhettek még ilyen helyzetbe!

nem az a jó szülő, aki kőkeményen szembesíti a gyerekét a döntése következményivel. ezt úgy mondják, szívtelen szülő.

nem kell kinyalni a fenekét egy felnőtt férfinak. ezt sehol sem mondtam. nem kell neki vacsorát főzni, nem kell pátyolgatni.

de az a jó szülő, akire egy felnőtt ember is számíthat a bajban, aki nem zárkózik el, aki segítséget nyújt.

akinek számít az életkor a saját gyereke esetében, az soha senkitől ne várjon az életben segítséget. ha a segítség életkor függvénye, akkor ez alapján egy felnőtt embert már soha nem kell segíteni.

ilyen idióta hozzáállást!

nem akarnék a gyereketek lenni, 1000 meg 1000 házasság megy tönkre, hol ilyen, hol olyan hibából adódóan, de hogy ilyenkor egy ember ne számíthasson a szüleire, az gáz.

a szülőknek ilyenkor csak háttérbe kell vonulni, de biztosítani a nyugalmas biztonságot, nem prédikálni, meg kioktatni a fiukat. ne mondják meg neki, hogy mit hogy csináljon, majd ő érzi, hogy jó neki.

aki ilyenkor már nem segít, mert egy felnőtt emberrőkl van szó, és oldja meg maga a problémáját, az majd 80 lves korában se várjon segítséget a fiától, mikor nem tudja ellátni magát, meg bepisil, meg nem lesz alég a nyugdíja a rezsire. olyankor majd a gyerek is mondhatja, hogy "felnőtt ember vagy, anyám, oldd meg a pproblémáidat! miért voltál felelőtlen, miért nem tettél félre öreg korodra?"

na, ugye hogy egy idióta baromság, hogy gyerek-szülő viszonyban számít az életkor?

ha a fiúnál számít, és nem segítenek neki, akkor az idős szülőknek sem jogos a segítség.

Előbb fogadnám be az asszonyt a gyerekekkel.

ESETLEG, ha nem lenne pénze a fiamnak, akkor 1-2 hónapig, amíg összeszedi magát, akkor beköltözhetne a spájzba, de akkor is egy lendületes pofonnal várnám, amiért ilyen undorító görény. De ha van pénze, akkor ugyan miért ne költse albérletre? Megcsalja a feleségét, elhagyja a gyerekeivel együtt, és még neki sír a szája, hogy albit kell fizetnie? Hát mit képzel?

Mennyi prűd erkölcs-csősz van itt, hihetetlen! És hiteltelen is! Csupa szent vagytok, mi? Akik még egy irgumburgumot se mondtak soha? :D

Na ne kábítsatok! Kiváncsi lennék, azok közül, akik a híd alá küldenék a fiukat, mert otthagyta a családját (esetleg egy frigid, veszekedős némbert, de ez nem számít, ugye?), közületek hányan mentek már félre? 50%? 70? 100?

Azt kívánom, hogy egyszer neked is menjen tönkre a házasságod, de legyen erőd kilépni belőle, hogy ne maradj a posványban még 30 évig, egyikőtök haláláig.

Kívánom, hogy találj valakit, aki mellett újra látod a reményt a boldogságra.

És azt kívánom, hogy mindenki megvessen, senki ne álljon melléd, a szüleid elforduljanak tőled, mert nem maradtál benne egy rossz házasságban, ami lelki beteggé is tesz, de fizikailag is megbetegít.

Éld át, hogy milyen az, amikor a szüleidet nem tekintheted többé a szüleidnek, mert tojnak a fejedre, mert te már mást szeretsz.

Éljétek át mind, akik szívtelenek vagytok.

A sors úgyis visszaüt.

Engem nem érdekel, hogy félredug, vagy újra szerelmes, de akkor legyen annyi töke, hogy elválik előtte, és a gyereke fejlesztése álljon kicsit előbb a fontossági listán, minthogy kielégítően le legyen szopva.

(És igen, mindenki hibázik, de itt számít az is, hogy mekkorát. Nem mindegy, hogy rálépek a lábadra, vagy elütlek az autómmal.)

Istenem, szívem szakad szegény gyermekért...

Ugyan már, hülye volt, viselje a következményeit!

Ha annyira felnőtt, hogy más nővel keféljen, akkor az önfenntartás sem lehet probléma.