Ti befogadnátok egy hajléktalant akit régóta ismertek?

Mivel egyedül lakom két generációs lakásban, és én csak egy szobát használok, így egész nyugodtan

De kérném az orvosi papírjait hogy nem beteg, meg lehet dolgoztatni könnyű munka folyamattal, amiért fizetnék neki

Azért csak úgy ingyen nem tartanék magamnál senkit

28/F

Nem.

Amiben lehet és tudok, abban segítenék neki, hogy talpra tudjon állni.

De nem fogadnám be.

Nem egy kiskutyáról van szó, hogy hazaviszem jótékonyságból. Lehet, hogy ő is sértőnek találná a dolgot. Hosszú távon pedig biztosan nem lenne jó ötlet.

Rengeteg hajléktalant látok naponta, mondhatni rendszeresen találkozunk, de egyikről sem tudom elképzelni, hogy befogadjam akár csak egy napra is.

Többségében nem véletlen, hogy hajléktalanok lettek.

Édesanyám egyik testvére hajlktalan volt.

Nem ez az igazi bp.-i, hanem egyszerűen nem volt állandó lakhelye, mindig ott lakott, ahol dolgozott(az exfelesége kisemmizte ilyen szinten, ő meg jóhiszemű volt a 2 gyerek miatt, akiket úgy ellenefordított a kedves hölgy, hogy a temetésre sem akartak eljönni)

Ő volt, hogy nálunk aludt, anyukám mindig megebédeltette, adott neki valamennyi pénzt, hogy kihúzza a következő idénymunkáig ( favágás

vándorcirkusszal utazott...)

Aztán egyszer csak telefonáltak, hogy találtak valakit bp-en, egy telefonszám volt csak nála, azonosítani kellene.

A boncolást lezárták annyival, hogy hajléktalan és biztos tüdejével volt valami...akármit csináltunk senkit nem érdekelt, hogy ő mitől esett össze és halt meg....

Ennyi a nagybátyám története.

Ha lnne helyem, akkor átmenetileg(!) befogadnék olyat akit ismerek, idegent semmiképpen.

Lehet csak ennyi kell, hgy a lejtőről visszajöjjön..