Anyám be akar fogadni egy hajléktalant, hiába mondom neki, hogy ne tegye. Mit tegyek?

Attól függ milyen ember, honnan ismerem, mennyire ismerem és kiaz.

A nagymamám egy református otthonban él, sajnos a távolság miatt a felügyeletét máshogy nem tudtuk megoldani. Jár oda egy hajléktalan, felvették egyfajta "mindenesnek", valami jelképes összeget kap cserébe és napi 3 étkezést, de a szállása nem volt megoldott, éjszakára mennie kellett. Nagymamám összebarátkozott vele és kitalálta a frankót, az ő háza úgy is ott áll üresen, hát menjen oda lakni. A hajam égnek állt, amikor előállt az ötlettel, de megismertük a férfit és végül belementünk. A ház mellett áll egy "vendégház" féle. Szoba-konyha egyben, illetve fürdőszoba. Kulcsot kapott hozzá, mostmár jó fél éve ott él. Mi két-három hetente járunk el körbenézni a házban, illetve látogatóba a nagymamámhoz és az ég világon semmi panasz rá! Rendben tartja a ház környékét, gazol, füvet nyír, söpröget, mindent rendbe tesz, mindent megcsinál, rendet tart maga után is és így legalább nem áll üresen ott az a nagy ház betörőkre várva... Olyan apróságokra is figyel, mint pl. leszedte a meggyet a fáról kérés nélkül, amikor az megérett és ahelyett hogy eladta volna egy kis pénzért, felhívott és megkérdezte mikor megyünk, elvisszük-e, ha kérnek, adhat e belőle unokatesóméknak (a ház jogilag az enyém), stb.

Én nem mondom, hogy jó dolog minden szedett-vedett embert befogadni, mert rosszul is elsülhet, nagyon. Mi viszont nem bánjuk, hogy így alakult, mert egy tenni akaró, jóindulatú, rendes emberről van szó, csak sz*rul alakult az élete sajnos. A mi vállunkról viszont hatalmas terhet vesz le az, hogy azért cserében hogy ott lakhat, gondozza az udvart, a házat. Ennyivel is több időt tölthetünk a nagyimmal, amikor ott vagyunk, mert nem nekünk kell ezt is megcsinálni.