Ti befogadnátok a fiatok barátnőjét? Mit tennétek ebben az esetben?
18 évesek mindketten. A lány összeveszett az anyukájával, most nálunk van pár napja. Ideiglenes helyzet, de most kitalálták, hogy maradjon. Tudom, hogy felnőtt a fiam, de mit tartjuk el így mindkettőjüket. Azt is tudom, hogy a kislány rossz helyzetben van, csak nem érzem a saját felelősségemnek ezen változtatni. Lehet az a tipikus "rossz" anyós is vagyok, nem nézem jó szemmel ezt a kapcsolatot, szerintem nem egymáshoz valók, a lány nagy féltékeny típus, már a fiam a baráti kapcsolatai is kezdenek rámenni (a lány életében elég sok mostohaapa megfordult, így magába szívta, hogy a férfiak lelépnek az első adandó alkalommal...). Szóval lehet, hogy ez is benne van abba, hogy nem akarom, hogy itt éljenek. Tudom, hogy a fiam szereti, nem is szóltam bele, azon kívül hogy elmondtam, hogy az élet nem egy ember körül forog, nem lehet valaki mellett 24 órát ülni (egy osztályba is járnak). De igazából nem tudom mit tehetnék, nem akarom, hogy a fiam megharagudjon ránk.
Ti befogadnátok ilyen esetben a lányt? Ilyen fiatalon támogatnátok, hogy együtt éljenek gyakorlatilag?
(visszaköltözhet az anyjához)
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Nem. 18 évesen nem létszükséglet anyós nyakára költözni.
Alkalmazkodás, pénz. Béküljön ki szépen anyucival, mert az én lakásom nem átmeneti szállás, nem szálloda, hogy idegenekre főzzek, mossak, kerülgessem.
Tényleg nem mindegy, 3, vagy 4 embert tartok el.
válasza:18 évesen csak papíron felnőtt,észbelileg csak kb 22 évesen lesz az,de ez csak az én véleményem.
Én nem fogadnám be, sok gyerek összeveszik a szüleivel, mégsem megy lakni mások nyakára, másodsorban ingyen én nálam biztos nem lakna
válasza:Attól függ.
Ha bajban van, összevesznek a szüleivel nyugodtan maradhatna nálunk.
A beköltözés más kérdés. Ha bántalmazzák a szülei, otthon lelki terrorban él, vagy testi fenyítést kap, vagy egyéb körülmények miatt nem bírja otthon (alkoholizmus, vagy épp nem dolgozó szülők, akik tőle várják el, hogy eltartsa őket - sajnos előfordul), akkor minden további nélkül megengedném, hogy beköltözzön.
Amennyiben viszont minden további ok nélkül szeretne nálunk lakni, pl. azért, mert nem jön ki jól az édesanyjával, azt nem engedném. A problémákat meg kell oldani ilyen esetben, és nem elmenekülni előle.
AMi a kapcsolatról alkotott véleményedet illeti: lehet, hogy igazad van, de ne szólj bele. Ezzel csak megbántod a fiadat, és csak konfliktust keltesz. Ha tényleg olyan rossz hatással van a lány a fiadra, azt neki kell meglátnia. Természetesen szólhatsz, hogy gondolkozzon el rajta, hogy mit nyer és mit veszít ezzel a kapcsolattal, de ne veszekedj vele, és ne lény rosszindulatú a lánnyal, próbálj meg nem túlságosan belemászni a dologba.
Az anyukája nem teljesen "tiszta", van egy kis gyógyszerfüggősége, és még nagyobb társfüggősége, mindent túlkombinál, engem is hívogat értelmetlen dolgokkal. Ezt már leállítottam, mondtam hogy engem nem érdekelnek a problémái, a gyerekeink kapcsolata pedig csak kettőjükre tartozik. (olyannal is felhívott, hogy nekem is azt mondták e hogy oda mennek, ahova neki, egy estére mentek el, 18 évesek, én inkább örültem, hogy kimozdulnak végre nem a fiam szobájában ülnek ketten)
Csak éppen attól félek ez a lány is ilyen lesz. Vagy ha a fiam egyszer ráébredne, hogy ez neki nem jó, akkor majd kényszerből nem szakít, mert akkor a lány is mehetne vissza az anyjához.
Igaz, hogy az sem mindegy, hány embert kell eltartanunk. Két gyerekünk van, egy vacsorára mindig meghívtam a lányt, ez belefér, abba sem halnánk bele, ha itt lakna, de tényleg nem teljesen mindegy.
válasza:Engem is így fogadtak be. Illetve hasonlóan. Annyi különbséggel, h inkább a sínek minthogy visszamenjek a szüleimhez. Ez volt 3 éve. Nem sok pénzzel tudom támogatni Őket sajna, de a párom dolgozik, én a segélyemet nekik adom. Segítek amiben lehet, (Ha épp nem tanulok, tanfolyamra járok). Én, mint befogadott nehéz helyzetben vagyok, rajtam kívül még 4 emberhez kell alkalmazkodnom, néha nekem is nehéz mikor 1 ember pl WC-n van és még 4 vár kint, de télleg! Vagy mikor dolgozni voltam (mikor még volt munkahelyem) és reggel elment WC-re anyósjelölt én nem tudtam elmenni, pedig én 35 km-re dolgozom ő meg gyalog 10 percre... Majdnem bepisiltem a melóhelyig... meg ugye, ha nem tudok aludni nem tudok olvasni sem, mert a páromat zavarja a kis lámpa is, konyhába nem mehetek, mert mindenhol üvegajtó van, zavarja őket a fény, illemhelyiség is azért használatban van éjjel is. Szóval a befogadottnak is éppolyan nehéz, mint a befogadónak. Én is szoktam úgymond "követelőzni", de ez olyan, h végre kis nyugalmat szeretnék, néha elegem van mindenből, h sehol nem tudok egyedül lenni csak kint a hóban. Mindenhol vannak, azt kell enni ami van, mert külön főzni azt nem lehet stb... Kicsit offolás ez, de e4lmondom a befogadott szemszögét is, h neki még nehezebb, mint nektek, Ti megtanultatok már egymással élni, Ő még nem és hiába vagyok itt 3 éve nem tudom megszokni, h az életem egy sorban állás a WC és a fürdő előtt meg mindenhol még itt lakáson belül is. Nem tudok sokszor beszélni a párommal négyszemközt, mert valaki mindig benyit. Szexelni se lehet, mert mindig kell valami, párom meg fáradt este/éjjel már. De mindennek alapja a megbeszélés! Nem támadni kell egyből, ezt el is mondtam nekik megértették, és azóta mióta nem támadóan hanem rendes megbeszélésen alapulva kommunikálunk teljesen jól kijövünk egymással.
24/N
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!