Egy nem dolgozó nőtől elvárható lenne hogy vasárnap ebédet főzzön?

Valóban nem a feminizmusra kellene kiéleződni, inkább a munkamegosztásra. Ha a ffi dolgozik a nő pedig otthon van és gyerek sincs, evidens, hogy akkor főzzön, amikor a párja úgy kívánja. Ha a nő is dolgozik, akkor osszák meg a házimunkát.

Én tanulok, a párom dolgozik, persze, hogy az itthoni teendők nagy részét én csinálom. De egyrészt, mivel elég magas szintű tanulmányaim vannak, megalázónak tartom, hogy az én reszortom a vécépucolás, megvannak az ő általa kiválasztott házimunkái, pl levinni a szemetet és kiteregetni. Így lelki béke van.

Másrészt, ilyen ínhüvely hülyeség miatt jó ideje alig használhatom a kezem, főzéskor a pucolós-darabolós részt már ő csinálja, és feltűnt neki, milyen sok időt visz el a főzőcskézés. Azóta ha főzi is akarok lebeszél, merthogy nem éri meg, időpocsékolás stb., annyi idő alatt több ezer forintokat kereshetünk, akkor inkább vegyünk készen.

A vasárnapi ebéd változó, gyakran megesik, hogy átmegy anyósomhoz, de nem azért, mert itthon nem főznénk, hanem mert máskor nem nagyon látja, és már meg akarja látogatni.

Miért csak a vasárnap van kiemelve, a hét többi napján nem esznek?

Egyébként dolgozik a nő, csak nem annyit amennyi neked tetszene. A vasárnapi ebéd pedig nem kötelező dolog, nem egy olyan család van ahol előző napi ételt, vagy valami gyorsan összedobhatót esznek.

Ha javarészt otthon van akkor elvárható, hogy foglalkozzon a házimunkával és alkalmanként kb 2 naponta főzzön.

De ha nincs igénye a főtt ételre és szendvicseken is elvan, akkor az is érthető, hogy nem akar minden áldott nap főzni csak azért mert az elvárt egy nőtől.