Egy nem dolgozó nőtől elvárható lenne hogy vasárnap ebédet főzzön?

Az öcsédet le kellett volna ültetni az asztalotokhoz és megvendégelni, a barátnő meg egyen amit akar.

Én biztos nem adnék enni neki!

Alapvetően igen, de... az elvárás kissé túlzás. Lehetnek körülmények. Van, aki sosem főz, mert nem tud, nem akar, nyersvegán, miegymás. Ha az öcsédnek megfelel a csaj, akkor OK, ha nem, majd megbeszéli vele, kidobja vagy amit akar. Nincs kőbe vésve, hogy a nőnek (vagy a férfinak) kötelező lenne vasárnap főzni.

Én szeretek főzni, de kissé túl sokat voltam a konyhában az életmódváltásunk után s nincs hozzá mindig kedvem, én pedig csak azt csinálom, amihez kedvem van vagy amit nagyon muszáj (de ez utóbbit igyekszem minimalizálni). Itthon vagyok s valamiféle ebéddel várom a párom kb. minden nap (ez teljesen független attól, hogy dolgozom-e), de hétvégén, amikor ő is itthon van, ő főz (viszont én sütök sütit meg ilyenek, plusz persze segítek, ha kell, egy bográcsnyi zöldség megpucolása azért sok). Ez így szerintem OK.

Attól nekem is kinyílik a bicska a zsebemben, ha az egyik fél otthon leledzik és még a saját házimunkáját se csinálja meg, vagy csak azt, a másik pedig éhezzen, de az így kinéző esetek egy része bizonyára erősen árnyalt, nem látunk bele. Van olyan nő, akitől azt várnám el, hogy nehogy főzzön... S lehet, hogy a nő borzalmas háziasszony, de sok másban, ami az öccsnek fontos, jó. Mit tudjuk mi azt? Csak mert a nő nem főz, még nem tudjuk megítélni, mennyire értékes ember.

Én nem fizetném a pipere cuccait. Valamit valamiért, nem dolgozik, nem segít, akkor mit vár? Igazán nem esne le az ujjáról a karikagyűrű ha megfőzne vasárnap, elvégre nem arról van szó hogy minden áldott nap 3 fogásos vacsora várja az öcsédet!

Ha mind a ketten egyformán sokat dolgoznának akkor persze felváltva kellene főzni, de így mi a helyzet? "Élősködök a pénzeden, cserébe nem segítek semmit és ha nem tetszik takarodj anyádhoz abból a lakásból amit te tartasz fenn!" Bagatell.