Család vagy karrier?

Röviden leírva az eseményeket, mikor második gyerekünkkel voltam otthon szülési szabadságon (fél év, külföld), a cégemnél a helyettesemet kinevezték főnökömnek. Eszméletlen rosszul esett mert én már 5 éve csinálom ezt a munkát és a magasabb pozíció már félig be volt ígérve, ráadásul a munkát már kb csináltam is. Most a főnöknőm egyáltalán nem ért ehhez a területhez és eszméletlen nagy sz*rt hagyott maga mögött amit most én rakhatok helyre. Ráadásul találnék is munkát pár hónap alatt, mert már körbeérdeklődtem és van kereslet.

Az egyedüli ok amiért nem mondok fel, hogy itt 7-16-ig dolgozhatok, míg más helyeken 18-ig simán kell dolgozni. Hatalmas előny hogy már 4-kor lelépek és megyek haza a gyerekeimhez és nem csak estére látom őket.

Viszont a munkahelyem meg pokol, mosolyogva bámulom hogy 5 évi munkámat szétcseszték, mindenki tudja hogy milyen szépen átvertek, én meg szótlanul dolgozom míg a főnöknőm minden nap előáll valami hülyeséggel amit meg kellett volna csinálnia de nem csinált és majd én megcsinálom.

Szóval ha váltok, akkor jó eséllyel 6-ig kell majd dolgoznom. Ha maradok akkor igaz 4-kor már végzek, de vacak a munkám, elvágták a karrierem és le kell nyelnem a békát nap mint nap. Úgy érzem sz*ranya lennék ha váltanék mert ki hagyna ott egy ilyen jó munkabeosztást....de mégis...

Tudtok esetleg valami szempontot mondani amire én még nem gondoltam?

Úgy tervezem hogy kihúzom még pár hónapig, addig legalább nagyobbak lesznek a gyerekek és utána ha tényleg nem bírom akkor felmondok. De addig is minden nap mosolyognom kell ehhez az egészhez.

Köszi a véleményeteket.