Egyszer megüt, máskor pedig aranyos? (Bővebben lent)

Kedves kérdező, az összes megütött nő úgy gondolja, hogy az ő este nem átlag eset, és az ő esetében el lehet fogadni. Aztán kikerülve a helyzetből már csak verik a fejüket a falba, hogy miért áltatták magukat ezzel, ahelyett, hogy rögtön beismerik le kell lépni.

Aki szerint meg a szex és a hastánc megoldja a megverős pasi problémáját arra nem is tudok mit mondani.

A kérdező amit írt elolvastam,de egy hozzászólást nem olvastam el,mert biztos vagyok benne,hogy mindenki azt írta,hogy hagyd el a pasast,hisz megütött.Ilyen emberrel együtt élni nem szabad! Kérted,hogy ne írják ezt a tanácsot,mert te vele akarsz maradni,és meg akarod változtatni..Akkor én a további jó tanácsot meghagyom másoknak(kár,hogy nem fogsz rájuk hallgatni,mert tuti hasznos tanácsok lesznek)én csak 1 dolgot írok!

NE PANASZKODJ!

HA ANNYIRA HÜLYE VAGY,HOGY ENGEDED,HOGY MEGVERJEN,RUGDOSSON AKKOR MEG IS ÉRDEMLED!!

NYUGODTAN DUGD A FEJEDET A HOMOKBA,ÉS HIDD AZT,HOGY MINDEN JÓRA FORDUL!(BILIBE LÓG A KEZED!)

A végére hagyom a lényeget.Nemrég olvastam egy hozzászólást mást témában.De a mondata ide való aki írta.

"AMIT FŐZTÉL AZT ESZED!" Ugye érted?

Nincs más megoldás, azt kell tenned, amit magad is mondtál, mert csak igy lehet jobb az életed.

Másrészről, tanuld meg azt, hogy az ember soha nem változik meg! pl.: ha valaki akar megváltozhat abban, hogy mondjuk ne legyen annyira lusta, vagy jobban foglalkozzon a családjával, mint a haverjaival stb...., DE azokat a tulajdonságokat, amelyek mélyen benned vannak, soha-soha nem fogja tudni megváltoztatni! pl.: mint a te esetedben! a verés! agressziv és ezt ő soha nem fogja tudni leküzdeni, mégha egy pár hétig el is folytja, előbb-utóbb úgyis felszinre kerül. vagy ilyen a hazugság is! Ő nem fog sem a te kedvedért, sem magáért megváltozni! ha nem akarod, hogy egy szép napon, majd egy nagy vita után az intenziven ébredj, akkor még most hagyd el, bármennyire is nehéz!

Az erőszakos ember mindig megtalálja azt, akit terrorizálhat.

Itt az eleven példa.

Ebből nehezen mászol ki , de szerintem nem is akarsz.

Pszchiológia szakos harmadéves hallgató vagyok. Csak hogy komolyan tudd venni amit írok.

Ebből szerinted lesz valaha normális kapcsolat? A "potenciális áldozat" minden lelki szimptómáját elénk tárod: véded az agresszort, magadat hibáztatod, és végtelenül ragaszkodsz hozzá, és úgy érzed haza sem mehetsz. Komolyan, ez tankönyvbe illő! Tudatosítanod kell magadban, hogy a.) vagy nem szeret, és te vagy végtelenül naiv, vagy b.) szeret, és ez a rosszabbik eset, mert ez sem tántorítja el attól, hogy kihasználja veled szemben a fizikai erőfölényét: porig alázzon, az "egyszerűbb" módon vessen véget a vitának, hogy figyelembe se vegyen. És ez csak rosszabb lesz, ahogy majd a szerelem is csillapodik, olyan nincs, hogy valaki, ha ilyen, megváltozzon. Menekülj minél hamarabb. A bántalmazott nők nagy része azért érzi a ragaszkodást, azért marad a kapcsolatban, mert ezen felül némileg kielégiti az agresszor s szeretetéhségét, és nincs hova menniük, máshol ennyit sem kapnak. Nem ismerős? Menj vissza a szüleidhez, az ő saruk ha nem látnak szivesen, élj melletük mint albérlő, fizess rezsit, stb, érted ugye? Remélem, még nem határoztad el magad mellette végérvényesen, hagyd el!

Tudod mikor lépnek leggtöbbször ezek a nők? Mikor az agresszor már a gyerekekre vetíti ezt ki, őket veri, és ilyen esetekben bizony súlyos lelki (és sokszor sajnos testi...) sérülésekkel kerülnek ki a picik. Gondolom akarsz majd gyereket, hát tudd meg, neki szülni egyenlő azzal, hogy egy tönkretett lelket kell majd felneveled, és nézned a szenvedését. Miért nem hagyod el most, jobblesz 10 év mulva gyerekekel?

Az első férjem ilyen volt. Imádott, de néha elborult az agya és akkor agresszív volt. Máig úgy érzem, hogy soha nem fogok annyira szeretni senkit, mint őt szerettem, de így nem lehet egy életet leélni - vagyis lehet, de nem érdemes, megváltoztatni pedig NEM tudod, SOHA. Belegondoltam, hogy mi lesz, ha gyerekeink lesznek, akkor őket is ütni-vágni fogja?? Nagyon nehezen, de elhatároztam magamat és egy délelőtt, mikor dolgozott akkor összepakoltam a holmimat és elköltöztem. Telefonszámot cseréltem, a címemet senki nem tudta egy darabig, még a szüleim sem. Felhívtam, hogy elköltöztem, soha többé ne keressen.

Ennyi. Nem bántam meg, azóta van egy normális párom, normális életem.