Egyszer megüt, máskor pedig aranyos? (Bővebben lent)

Zsák a foltját..

avagy az agresszor mindíg megtalálja a potenciális áldozatot

és fordítva

Én ezt nem nagyon értem. Legelőször amikor megütött helyesen cselekedtél: volt benned tartás és otthagytad. Ezután ő könyörgött (persze h könyörgött) és visszamentél. Ez volt az un. második esélye.. ezek után mikor megbocsátottál és visszamentél hozzá, ő nemhogy kisangyalként viselkedett volna, hanem még erőszakosabb lett. Ha valóban szeretne az első lehetőség valósult volna meg azaz: észhez tér és fél h téged elveszít ezért figyel magára. ő pont az ellenkezőjét tette. ez egy függőségi viszony. ami a szerelemtől is erőteljesebb érzelmeket válthat ki. olyan mint a drog. csak fügtök egymástól de az biztos h nem szeret. 'szokj le' róla.

Mikor másodjára tette ezt akkor miért tűrted el? Akkor kellett volna végleg otthagynod.

Kedves Kérdező!

Nem igaz, hogy mennyire el vagy tévedve... Mi az hogy egy nő néha megérdemel 1-2 pofont???

Nagy bajok lesznek itt, ha nem szeded össze magad.

a második 23.52-nak igaza van. amúgy meg elvileg 'élettársad'. Ez azt jelenti, hogy nem ritkábban akarják egymást látni, hanem gyakrabban.

+ az is a rossz gondolkodásod bizonyítja, hogy meg akarod változtatni. naiv vagy. régi és bölcs tanács: az embereket nem lehet megváltoztatni, el kell fogadni olyannak amilyenek. ő nem a gyereked akit nevelned kellene. ha így jó neked, az a te dolgod. szenvedj csak tovább. nem tudom h meddig fogod elviselni ezt. lehet h életed végéig abba az álomba ringatod magad h majd megváltozik. ez butaság, de a te életed..

Nem fog megváltozni. Nekem is volt egy édes egy pofa barátom, a világ legjóindulatúbb emberének tűnt. 2 évig semmi gond nem volt. Aztán egy nagyon piti vitánál nekem esett, majd bevert egy ablakot úgy, hogy ha fél méterrel arrébb állok, ma nincsen arcom. Imádott engem, de rosszak voltak az idegei. Ezután fél év külön, majd anyagi okokból kibékültünk. (Nagy úr az éhség. Elítélhettek, de huszonévesen kellett fenntartanom egy nagy házat, mert kihalt a fél család, és egyedül maradtam.) Ha lett volna valami reményem, hogy találok mást, sose fogadom vissza, de én már nem hittem abban, hogy új kapcsolatot tudok kezdeni, pedig őbele sose voltam szerelmes. De a legjobb barátom volt addig:( Elhalmozott a szeretete ezer apró jelével. De néha furcsa lett, depressziós, üldözési mániái voltak, a munkahelyén mindenki őt irigyelte szerinte és ezért utálták (szerinte). Többször is felmondott, amikor kiborult. Az egész családja ilyen beteg volt. Nagyapa a hamutartót vagdosta nagyanyához. Az apja ivott. Ő nagyon elítélte őket, sose hittem hogy ő is olyan. És mégis, egy beteg ember volt. Utána még egyszer voltam közvetlen életveszélyben mellette.

Érdekes, hogy amikor szerelmes lettem valakibe és megmondtam neki, hogy vége, akkor nem bántott. Azt mondta, hogy én nem vagyok rab, hogy kalitkába zárjon és elenged. Együtt sírtunk. Nem küldhettem vissza rögtön a beteg szüleihez, pláne hogy akkor unta meg a munkahelyét és még utána is én tartottam el fél évig. Csoda, hogy a szerelmem megvárt. Aztán amikor megmondtam neki, hogy most már menjen, akkor megint veszélyessé vált. De végülis nem bántott. Amikor megszabadultam tőle, hatalmas kő esett le a szívemről. Én nem voltam ahhoz hozzászokva, hogy otthon attól kelljen félnem, mikor áll belém a nagy kés. De sokáig nem tudtam ezen változtatni. Nekem nem voltak szüleim már, akik segíthettek volna, akikhez hazamehettem volna.

A szerelmemmel azóta is együtt vagyunk, 2 éve. De Ő egészen más. Olyan kiegyensúlyozott, csodálatos ember. Annyira biztonságban érzem magam mellette. Első barátomon mindig is látszott, hogy valami nincs rendben idegileg, még akkor is amikor nem bántott. Tény, hogy róla se feltételeztem volna soha. Most már felismerem jobban az ilyen típusú embereket. Többnyire jóindulatú, csupaszív emberek, lehet rájuk számítani, de ideggyengék. Sokszor olyan sérüléseket hoznak otthonról, ami miatt lelki nyomorékok.

Életem legjobb döntése volt, hogy mertem vele szakítani. Olyan szempontból könnyebb dolgom volt, hogy sose voltam szerelmes belé és a végén már rettegtem tőle.

Nem fog megváltozni soha, hidd el.

Egy ismerősöm panaszkodva felhívott, hogy állandóan veri a férje. Nagy szerelem volt, gyönyörű ember mindkettő, már van 2 kisgyerek. Kifaggattam, mikor verte meg először. Kiderült, hogy már az esküvő előtt. És egy ilyenhez hozzáment, és még szült neki 2 gyereket is. Tudod, azt mondom, megérdemli.

Aha már értem miről van szó.

"Nekem nincs senkim rajta kívül... Neki sincs rajtam kívül senkije" Mégis mire gondolsz?? Nem kamaszok vagytok hogy mindkettőtöknek legyen 1000 haverja. vagy te most több partnerről beszélsz? Az embernek 1(!) valakije kell h legyen, ha monogám. Úgy szokták normális körökben ezt csinálni h először szakítanak és utána találnak újabb partnert.

Kénytelen vagyok azt hinni h azért nem mersz lépni mert azt hiszed h nem találnál mást. Elárulom: ettől még egyedül lenni is jobb.. bár lehet h neked ez hiányzik és ezt élvezed, akkor egészségedre. amúgy meg a szüleid is ott vannak neked! szóval jobb helyzetben vagy mint a legtöbb nő aki gyerekkel és teljesen egyedül kénytelen lépni. Minden lehetőséged meglenne arra h boldogan élj. Magadnak csinálsz gátakat. Erről lehet h nem tehetsz mert annyira nincs önbizalmad (vagy más okból) nem tudsz lépni