Nem akarok felnőni! Annyira más, mikor az ember maga keresi meg a kenyerét, és én ebbe félek belegondolni. Pedig már 23 vagyok, de még a szüleimmel lakom. De mi lesz, ha ők nem lesznek? Hogyan nőjek fel?

23:53-ra reagálva:

...és milyen sz@r érzés, mikor rájössz, hogy lóf@szra sem elég...

Ne aggódj, én 22 vagyok de hasonló helyzetben vagyok, azzal a különbséggel, hogy fél éve találtam valakit akibe beleszerettem és most együtt lakunk. Most ö tart el, de elötte dolgozgattam de csak húgommal együtt. Hivatalos dolgokat is csak úgy tudok intézni, hogy mindig jön valaki velem. Tudom, ez már pszichés probléma nálam mert minden idegentöl félek. Most viszont nagy kihívás lesz mert gyermeket várok, és miután megszületik, nem hordhatok magammal mindig valakit, hogy kísérjen el minket mindenhova. Majd csak lesz valahogy.

Szerintem tényleg csak akkor kezdj bele az önállósodásba, ha lesz egy párod, akihez költözhetsz. Ö nagy segítség lesz :)

Elmondom az alternatívát:

A szüleid megelégelik, hogy csak otthon csinálod a semmit, és viszed a pénzt, és kiraknak az utcára. Mivel nincs állásod, nem tudsz albérletbe se menni, hajléktalanként fogsz az utcán tengődni. Naponta megvernek és elveszik azt a kevesedet, ami van, talán meg is erőszakolnak. Egyre lejjebb csúszol, végül már annyira megromlik az egészséged, hogy akkor sem vesznek fel munkára, ha lenne rá valami esélyed. Aztán jön egy szokatlanul kemény tél, és neked annyi...

Szóval becsüld meg, ha egészséges vagy és fiatal, és ne attól rettegj, hogy mi van akkor, ha dolgoznod kell, hanem attól, hogy mi lesz veled, ha nem dolgozol.

Hidd el, ha kikerülsz a Nagy Körforgásból, már senkit sem fog érdekelni, mi van veled. Rajtad áll.