Úgy érzem, a férjem semmibe vesz. Vagy nekem vannak túlzott elvárásaim?

Én nem tudom elképzelni, hogy ennyire nem beszéljük egymással.

De lehet, hogy a férjed tényleg úgy érzi, hogy minden hülyeségért piszkálod, azért nem mondta, hogy elmegy dolgozni.

A szülinapodat szerintem csak elfelejtette. A férfiak általában nem tartják ugyanúgy számon ezeket, mint a nők. Vagy volt róla szó a családban, hogy most lesz a szülinapod? Én biztosan mondtam volna neki, hogy hahó, ma volt ám a szülinapod.

Úgy érzem, amit írtál, csak két kiragadott példa. Egy hosszú folyamat eredménye. Nem ez a gond, hanem, amik előtte történtek. Azt meg mi nem tudjuk, így azt sem, hogy vajon mennyire érthető vagy sem a viselkedése.

Nem írtad, hogy a szülinapod simán csak elfelejtette, vagy szándékosan kivonta magát belőle. Ha csak elfelejtette, akkor ne szívd mellre a dolgot, az ilyesmi előfordulhat bármikor.

Nálunk előfordult olyan is, hgy a feleségem 2 hét késéssel köszöntött fel, mert aznap valami más nagyon izgalomban tartotta, és kiment a fejéből. És mégsem sértődtem meg.

Ha beteg vagyok, engem is a feleségem mindig otthon akar tartani, de minden apróságért nem akarok lógni, inkább bemegyek a munkahelyemre.

Szóval nem ezek az egyedi esetek az igazi problémák, hanem ha ezek a kommunikációs problémák tartósan jelen vannak.

Hmm... 20 éve vagytok együtt és ide jutott a dolog.

Erről eszembe jutott valami.

Van egy mondás miszerint a férfi a lehetőséget teremti meg, a nő pedig a tartalmat adja hozzá. ( Pl: a férfi felépíti a házat, de a nő rendezi be).

Hasonlóképp van ez a házassággal is.

Nem szeretnék senkit hibáztatni, de remélem tudod, hogy te is felelős vagy a kialakult helyzetért. Vagy azért mert te idézted elő ezt az állapotot, vagy azért mert hagytad, hogy így és idáig elváltozzon.

A piszkálás mögött sokminden lehet. ( legfőképpen elvárások)

Emlékezz miért döntöttetek valaha úgy, hogy szövetségre léptek....nem azért, hogy egymásnak kelljen megfelelni szerintem. Talán inkább azért, hogy SEGÍTSÉTEK egymást az Életben.

Szeretettel mondod neki ezeket ?

Kevés infó. Ha mondjuk szerda reggel hirtelen felébredt és elhatározta, hogy jól van, megy dolgozni, abban nem látok gondot, bár fura elképzelnem :D De oly sokfélék vagyunk. Ebben önmagában nem látom a semmibe vételt, ha egyszer nem tudta előre.

A szülinapomat az én párom is elfeledte, pontosabban nem, csak azt hitte, másnap lesz. A nagynéném nem tudta napra pontosan (anyámnak majdnem ugyanakkor van és nem tudta, hogy melyikünké melyik. ez haladás, mert én a nagynénémét nem tudtam. pocsék vagyok szülinapban. a névnapomat pedig mindig elfelejtem, de az nem is fontos), a párom anyja pedig egy hónappal később adott ajándékot :D

Ha nem jut eszébe, szólni kell neki és kész.

Ha tényleg nem foglalkozik a szülinappal s nem azért, mert elvei szerint az nem fontos, akkor az bunkóság.

(De ha szerinte a szülinap nem fontos, akkor is mondhatja, hogy boldog születésnapot, amennyiben a másiknak az.)

Tényleg nem tudjuk ezt így megmondani. Hogyan viselkedik máshogy? Az én párom tündéri, kedves velem, így ha elfelejt valamit vagy a saját életében dönt és nem szól, mert nem tud vagy nem tartjafontosnak, akkor nem gondolom, hogy semmibe vesz :) Ismerem és én is az a személyiség vagyok, aki nem hagyja, hogy olyan éljen vele, aki nem becsüli.

Enigma, te biztosan pasas vagy. Nem lehet a világon mindenért a feleséget hibáztatni! Mi az, hogy a férj megteremti a lehetőséget, és a nő tölti meg tartalommal?! Csak nem úgy érted, hogy őurasága méltóztatott megkérni a kérdező kezét, ő meg, ha már ily hatalmas kegyben részesült, ez a mennyei csoda megadatott neki, hogy feleségül vette őt ez a bunkó barom, akkor csak és kizárólag neki kellene összetörnie magát, és csodálatos házasságot kellene felépítenie EGYEDÜL??!! Ha már így szereted a szólás-mondásokat, ajánlom figyelmedbe azt, amelyik úgy szól, hogy "Kettőn áll a vásár"! De még így is azt gondolom, hogy egy-egy férfi igenis, hogy képes ellehetetleníteni a házasságot, a feleség minden erőfeszítése ellenére is! Azt, hogy nem szól, hogy elmegy, én nem a kommunikációban beállt zavarnak tudom be, hanem mérhetetlen bunkóságnak, és pökhendiségnek. Nyilván úgy képzeli a "kedves" férj, hogy neki aztán mindent szabad. Az előttem szólóval együtt én is el tudom képzelni, hogy nyivákolt, és hogy kiszolgáltatta magát, amíg "beteg" volt. És cserébe soha semmi...

Kedves kérdező, mélyen együttérzek Veled!

"Kedves" Silvius !

Mélységesen együtt érzem veled amiért ennyire negatív képed van a házasságról ( nyilván tapasztalatból), de ezt nem feltétlen kellene másra kivetítened.

Külön köszönöm kiegészítésedet ÚGY IGAZ AHOGY MONDOD: "kettőn áll a vásár !" - Viszont én most csak az egyik féllel beszélgetek. :-o

Hidd el a férjhez is lenne hasonló véleményem.

Ami pedig a bevezetődet illeti tisztán látszik, hogy tökéletesen és egyoldalúan félreértelmezted mondanivalómat. (elkerülte figyelmedet az IS szócska)

Ha nem akarod érteni, hát ne értsd, szíved joga.

"De még így is azt gondolom, hogy egy-egy férfi igenis, hogy képes ellehetetleníteni a házasságot, a feleség minden erőfeszítése ellenére is!" - Ebben TELJESEN egyetértünk !

Végezetül Enigma nem egy pasas, hanem egy férfi akinek látóköre jóval nagyobb annál, mint amit te feltételezel róla.

(Felhívnám figyelmedet, hogy véleményed kimeríti a mások sértegetését /a férjre vetített jelzőid/)