A szüleim gyűlölik a páromat. Amikor összeköltöztünk azt mondták, ha terhes leszek feléjük se nézzek. MOst pedig gyerekem lesz. Hogy mondjam el nekik? Egyáltalán. Ha nem kíváncsiak a gyerekemre akkor kapálózzak, hogy ezt elfogadják?

Csessék meg!

Te szereted? Hű hozzád? Bizol benne? Téged szertnek?

askoor meg?

lényeg ne is tröőrdj velük. Küldj egy SMS-t vagy csak hívd fel gíorsan kerekperec közöld a jóhírt. Aztán tedd le. Ne várd megm it lépnek hápogjanak maguknak. Ha igazán szeretnek téged és akaják az unkoát majd megnézik. Ha nem akkor jobb is így.

Szükséged van a szüleid támogatására anyagilag? Ha nem, akkor szerintem ne eröltesd a dolgot. Ha jól megéltek ketten (s immáron majd hárman), akkor ne kapálózz olyanért, amit nekik saját lelkiismeretükből alapból kellene adniuk (szeretetet!).

De majd, ha megszületik érvelhetsz azzal, hogy hiányzik a gyermekednek a nagyszülői szeretet... ez tuti meghatja majd őket. Plusz kérj tanácsot anyukádtól minden apró-cseprő anya-dologban, ez biztos jól esik majd neki, hogy fontos számodra a véleménye. (megfogadni nem kötelező)

Hogy hogy mondd el nekik? Anya van egy jó hírem, bár fiatalos vagy és bomba nő, de nagymama leszel, örülsz ugye?! :)

Biztos idő lesz míg megenyhülnek.

"Azért gyűlölik, mert szerintük csúnya..és nem elég gazdag."

Ezzel elmondtál mindent!

Kinek kell vele élni? Neked. Kit érint közvetlenül, hogy mennyi pénze van? Téged.

Téged ezek nem zavarnak? Nem. Akkor nem értem szüleid hol problémáznak.

Először is, örülj, hogy gyereked lesz.

A pároddal - ha jól megvagytok, de ha nem akkor is, -szóval khm. hát, senkinek nincs beleszólása.

A szüleid vagy féltékenyek, vagy, szépen mondva, akit szeretek, annak a választottját is elfogadom.

Ha így van, akkor enyhülni fognak..

Ha nem, nos, hát rossz hír, fájdalmas, de az előzményeket te tudod.

Milyen stabil a kapcsolatod a szüleiddel?

Amúgy ők neveltek, olyanná amilyen vagy, a választásodban meg kellene bízniuk. Ellenkező esetben saját "munkájuk" sikerét kérdőjelezik meg.

Szerintem, ha minden rendben lenne, mármint közted és a szüleid között, akkor ez fel sem merülne.

Úgy marad a féltékenység, hogy leányukat valaki "elrabolta"

Én 16 évesen egy 34 éves tanárral kezdtem párkapcsolatot. Támadott a családom a családja, az iskola, mivel annó oda jártam, ahol dolgozik, még tanított is.

Aztán rájöttek, hogy nem a kor a lényeg. nem is az, hogy ő nem szép hozzá, stb.

Nem hallgattunk senkire, hála Istennek. Mostmár 5 éve vagyunk lassan együtt, 2 éve együtt élünk.

Hallgass a szívedre. ha csak ennyi a gond valóban, akkor majd megbékélnek, ha nem, nem is szerettek soha.

Sok boldogságot kívánok!És sok örömöt a picihez!

Könnyű mondani, de ne bánkódj, mert a baba megérzi.

Sajnos, az is előfordulhat, hogy tényleg nem néznek majd az unokájuk felé sem.

Enyéimet az anyai! nagyanyja 2és fél éve nem látta, nem érdekli.

Fogadd el a helyzetet, csak magatokkal törődj. Majd kaptok máshonnét szeretetet. Kikényszeríteni nem lehet.

Ha megbékélnek pedig annál jobb.