Az én történetem. Mit gondoltok?

Egy 16 éves fiú vagyok akit az anyja, nővérével együtt nevel, jelenleg öregapámnál élünk.

Az én nővérem, ha bármi baja van rögtön szirénázik, mint a mentőskocsi, és beszakad ez ember dobhártyája tőle. Ráadásul úgy beszél anyámmal, mint valami kutyával ezért gyűlölöm, és sokan furán néznek ha nyíltan megmondom, hogy gyűlölöm a nővéremet.... olyan alpári stílusa van, olyan mocskosul beszél anyánkkal, és anyum ezt el is tűri.... valamiért egy pofont se adott még neki, de engem már többször felpofozott anyum..... nem értem miért rajtam kell levezetni, anyám már tiszta lelki roncs nővérem miatt, de az ő hibája, mert hagyja neki, h össze-vissza elhordja mindenféle kurwán@k.... őt soha megütni nem szabad, öregapám aki nem olyan toleráns e téren, adott neki egyszer pofont, erre ráhívta a rendőröket.... ha itthon nekem jön nővérem, akkor anyum soha semmit nem csinál, nem fegyelmezi, nem is tudja, nem is akarja. Ha megyek hozzá, hogy csináljon valamit, mert ugye ez nem normális dolog semmilyen családban, akkor elzavar, hogy én ne mondjam meg, hogy mit tegyen, meg én ne játsszak szülői szerepet.... a nővérem úgy csapkodja az ajtókat a lakásban, hogy az ajtóknál végig van repedezve a keret is, meg tör-zúz, ezalatt értsd, hogy az ajtókon betöri az üveget, meg volt, hogy nekilökött az ablaknak, és úgy tört be..... a kertben, mivel családi ház, szoktam ültetgetni, most vannak paradicsom meg tök, erre ő gondol egyet kimegy leszedi, aztán megeszi.... nem arról van szó, hogy sajnálom tőle a kaját, mert nem, csak azért senkinek sem jó érzés, hogy dolgozgat a kertben erre semmi szó nélkül amit magadnak termeltél, azt jön, leszedi, és megeszi előled valaki. Amikor kimegyek az előszobába, folyton jön valami beszólással, hogy "mi van buzygyerek" meg hasonlók. Az emberekhez egy jó szava sincs, mindenkivel alpári módon beszél, öregapám megutált minket, mert anyám akkor is kiáll nővérem mellett, ha történetesen nincs semmiben igaza...

utálok itthon lenni, nem ért meg senki, el vagyok keseredve, hogy hogyan lehet ilyen felelőtlen a szülő, hogy hagyja a gyerekét terrorizálni a másik gyereke által... az az ő dolga, hogy ő megalázkodik, és eltűri, de ezt ne akarja rám erőszakolni.... minden bajom van, suliban kiközösítettek, nincs sok barátom... magányos vagyok, leginkább kedves emberek társaságára vágyom, szeretnék én is élni, nem pedig félni.

Nem tudom mit tegyek, az emberekkel nem nagyon tudok ismerkedni/beszélgetni, mert nem megy.... Múltkor leült mellém a buszmegállóban két lány, és elkezdtem izzadni, hevesen venni a levegőt... egyszerűen nem bírom ki a közelükben, pedig szeretnék ismerkedni is.... a fentebb lévő dolgok miatt nagyon zárkózott vagyok, és egész nap a szobámban vagyok ha tehetem

Bocsánat a helyesírási hibákért, felindultan kezdtem el írni

Nem tudom miért írtam ki, csak egyszerűen leesett egy kis darab kő a szívemről

Köszönöm, hogy elolvastad