Akik szegénységben nőttek fel jónak tartjátok a gyerekkorotok?

Gyerekkoromban egy nagyon jó barátnőm volt (még mindig tartjuk a kapcsolatot). Rengeteget játszottunk együtt kicsiként és nagyjából véget is értek a jó emlékek. Rengeteg megaláztatás ért az iskolában, bár volt mit ennünk de ruhákat nem igazán kaptam. Sosem voltunk a családdal kirándulni. Amikor az iskolában el kellett mondani,h ki mit kapott én kitaláltam mire rám került a sor,mert általában ruhát kaptam,mellé max édességet. 14 éves koromig a szüleimmel egy szobában voltam. Egyébként hárman vagyunk testvérek és milliószor feltettem magamban a kérdést,hogy miért vállalták hármunkat...

Most már felnőtt vagyok de a mai napig tüske bennem minden. Azért viszont hálás vagyok,hogy nem volt otthon verés,veszekedés. Szeretetben nőttünk fel de nagyon sok hátrány ért az életben,amiket most próbálok pótolni.

Az én is utáltam, amikor ünnepek után a tanárok beszámoltattak mindenkit, hogy mit kapott és az egész osztály előtt el kellett mondani. Így visszagondolva, ehhez senkinek semmi köze. És tök gáz, ha egy tanár ilyet kért. Oké, aki akarja, az mondja el, de ne legyen kötelező. A másik ilyen a nyári szünet utána beszámolás, hogy ki hol volt nyaralni.

Egyszer angol órán az utazásokról kellett beszélni és tökre kiakadt a tanár, hogy én még nem voltam külföldön, ezért nem tudtam elmesélni, hogy milyen egy utazás, és nem tudtam, hogy hogyan működik egy repülőtér.

Azóta felnőttként bejártam a fél világot, úgyhogy ez egy kicsit kárpótol :) A tanár meg nem járt sehol sem, éli a nyugdíjasok unalmas életét és nyomja a fb-ot :D

Nem csúfoltak érte soha, de nem tartom jónak a gyerekkorom.

Nem volt jó, hogy nem volt saját szobám, se semmi terem, hogy szó szerint egy mások által (a felnőtt testvéreim) már lelakott életbe kellett beleszületnem, hogy minden cuccom átment már a 3 testvéremen, vagy ha nem akkor egy ismerősön, hogy egy csomó dolog ott volt előttem de igazából sosem kaphattam meg mert pl volt kisvasutam de 20 évvel azelőtt elrontották a testvéreim, eszébe sem jutott senkinek megjavítani, vagy volt könyvem de 15 évvel ezelőtt kitépte az utolsó lapot a testvérem, vagy amikor bekerültem egy elit gimnáziumba ahol majdnem mindenki kőgazdag volt és az egyik lány megdicsérte a használt kabátom... Később jöttem rá, hogy az övé volt. Nem volt jó, hogy soha nem nézhettem végig egy műsort a tv-ben (pedig csak természet filmeket akartam), sőt tv-t se igazából, nem ehettem semmi édességet, nassolni valót, üdítőt, nem lehetett semmi "haszontalan" tulajdonom, hiába vettem számítógépet, évekig nem is használhattam, az internetet meg főleg nem, nem volt zsebpénzem, hogy folyton az összes vágyamat el kellett folytanom, mert nem akartam a szüleimet terhelni, hogy folyton bűntudatom volt, hogy a szüleim szomorúak a helyzetünk miatt.... És még sorolhatnám.

Most hogy felnőttem, nekem fontosabb a pénz mint a család, hiába voltak normálisak és hiába szerettek.

nem volt jó, megalázó volt és felnőttként is szégyenlem

velem egyidősek és tanárok is folyamatosan megaláztak, lenéztek, sőt még a saját rokonaim is