Elhagynátok a párotok ilyen esetben?

ott a pont a 18.17-esnél.

Most mindenki nagyon bátran kitartana.Ilyen esetben én is biztosan,ha kisgyerek és minden,mert akkor már van valami nagyon erős,ami összeköt minket.

De amúgy 20-on évesen?!

le lehet pontozni,de ha nem érezném azt, hogy ő életem szerelme, akkor nem maradnék mellette.Vagyis igazából megbeszélném vele,hogy ő hogyan látja ezt a dolgot, hogy lenne-e hová mennie,hogyan képzelte a további életet stbstb.

Ugyanez a helyzet fordítva is...Most 23 évesen nem kérném,és szerintem nem is lenne jogom azt kérni a kedvesemtől,hogy maradjon velem,fürdessen,etessen,wc-re cipeljen,és kitudja még mit,sok-sok éven keresztül

Rá bíznám a döntést, ugyanúgy mintha pl. nem lehetne gyermekem,rákos lennék,stb.

Amúgy most én is azt mondom, hogy nem hagynám el őt,de szerintem ő sem kérné,hogy maradjak mellette.

18 vagyok. Szeretem nagyon a barátom, de ezt nem bírnám (1 éve vagyunk) Még 1 lebénult kéz talán (most nagyon elgondolkoznék, de 25 évesen, gyerekkel már maradnék szerintem)

A totál nyaktól lefele dolgot nem bírnám. 25 évesen ki mondja azt, hogy jó, akkor ennyi? Mától fürdetem, ápolom, nem lesz normális kapcsolatom a továbbiakban...

Ha rákos lenne akkor nem hagynám el, inkább támogatnám és remélném, hogy meggyógyul. Ha meg olyan 100 helyre átterjedt és semmi remény, akkor igazán nem sajnálnám tőle azt a 2 hónapot ami van neki még.

L/18

Olyan fura a hozzállás a helyzethez.Ha valaki lebénul az nem jelenti azt,hogy meghal.Tragédia,de túl lehet rajta billenni.Vagyis nem magatehetetlen lesz,aki még gondolkodni sem tud és néz ki a fejéből napi 24 órában,hanem nem tud járni.Ezt meg lehet oldani elektromos kerekesszékkel,rámpával,kapaszkodókkal stb.Valószínüleg az elején nehezebb lenne a dolog,amig ő meg nem tanulja saját magát ellátni.Mert ez sem lehetetlen.Mindent lehet önállóan is végezni kerekesszékből is.Dolgozni is tud,amihez ért és kedve van.Nem esik ki feltétlen egy kereset,miért is esne.Pl a városunkban van kerekesszékes ügyvéd.Gondolom jobban keres,mint én.

A humora,a stílusa ugyanaz marad,mint,aki volt,csak talán nem fog felkérni táncolni,de bárhova ugyanúgy el lehet menni,lehet együtt gyereket nevelni,mindent lehet,csak akarni kell.

A szex sem kizáró tényező.Ez persze a bénultság mértékétől is függ és a pár hozzállásától is.Nem kell az ép párnak úgy érezni,hogy elásta magát egy életre,mert ez nem igaz.Az élet megy tovább és van élet kerekesszékben is,méghozzá boldog élet.Ma már nincs akadálya pl. annak sem,hogy valaki kerekesszékesen autót vezessen,de még egy csomó példát említhetnék.

Eszembe jutott egy ismert példa.A tőrvívó olimpikon,akinek balesete volt és úgy bénult le.Ma,ha csinálnak vele egy riportot egy kiegyensúlyozott férfit láthatunk,aki teljes életet él.

Ne úgy gondoljunk erre,mint az világ végére.

Miért az tűnik a legreálisabbnak? Attól,hogy valaki kerekesszékben van még nem feltétlen magatehetetlen.Egy csomó segédeszköz van,ami megkönnyítí az életet,a fürdőszobát is át lehet úgy alakítani,hogy az emberke egyedül képes legyen zuhanyozni,a lakásátalakításra pályázni lehet pl. küszöbök eltávolítására stb.Be kell rendezkedni az új életre,de nem jelenti azt,hogy aki nem tud járni,az egésznap fekszik és nyűg a család nyakán.Az sem feltétlen igaz,hogy csak segélyből tengeti az életét és várja a halált.Ha eddig fizikai munkát végzett,akkor rávenném,hogy tanuljon és végezzen el egy másik szakmát,amit ülve is tud csinálni.A MEOSZ-on rengeteg olyan álláslehetőséget lehet találni,ahol megváltozott munkaképességű embereket keresnek pl. irodai munkára vagy végzettségének megfelelő munkára,mondjuk fordítani,ha jól beszél egy idegen nyelvet.

Tényleg nem értem,hogy miért kell magunkat jótét léleknek beállítani,hogy nem hagynánk el a párunkat,aki történetesen most nem állva mondja azt,hogy szeret,hanem ülve.Kb. ennyi a változás benne,ő ugyanaz marad és csak akarni kell,hogy az élet tovább folytatódjon.

Aki úgy született,hogy soha nem tud lábra állni,az is talál párt.Nem hiszem,hogy ennyi Teréz anya és Teréz apa élne az országban,egyszerűen egy idő után nem ez a fontos,hanem,hogy ki milyen.Nem a levegőbe beszélek erre látok és láttam példát a környezetemben.

Aki tényleg szereti a másikat,az nem lelép,hanem utána jár a lehetőségeknek,hogy hogy lehet kivitelezni az élhető és kényelmes életet a párjának és mindezek ellenére is lehet boldog az ember!

Biztos nagy az életkori szóródás, de a 18:17-es kora ellenére a legérettebb. Akkor, ha lepontozták.

Sajnos saját tapasztalatból tudom, hogy kiszámíthatatlan, hogy valaki egy adott helyzetre mit reagál.