Egyedül maradtam, s nincs így kedvem élni. Mit tegyek? Egyáltalán lehet tenni ellene?

Csak te segíthetsz magadon!Ne pazarold a drága idöd exed vissza sírásával,hanem indulj el és keress munkát,lakást.

Hol laksz?

15:33

Jártam pszichológusokhoz is. (Igen, nem is egyhez. Nem szégyellem. Sőt, szerintem azoknak van nagyobb problémájuk, akik büszkeségből inkább belehalnak a bajukba, mert nem képesek belátni, hogy segítségre van szükségük, és van is segítség a közelben.)

Én magamat okoltam, azért volt nehéz. Az exem is engem okolt. Én meg még sokáig szerettem. Ma is, bár már egyáltalán nem úgy, mint akkor. Amikor átestem azon, hogy ami történt nemcsak, hogy nem az én hibám, de elkerülni sem tudtam, mert egyszerűen ilyen a sors, akkortól tudtam előre fele nézni.

Különbség köztünk, hogy nekem végig volt munkám, igaz, eléggé belesz@rtam akkor, majdnem baj is lett belőle, de aztán túljutottam ezen. Nem mondom, hogy nekem is olyan nehéz volt, mint neked. Nincs két egyforma eset. Ezért azt sem mondom, hogy átérzem, amit te érzel, mert ezt nem tudhatom. Hasonlót éreztem. Ennyit tudok mondani.

Igen, de idő kell hozzá.

És fájni fog.

Én gyerekkorom óta nem voltam olyan rosszul, mint akkor. olyan testi érzéseim voltak, amiknek már a létezéséről is elfeledkeztem addigra. Újra átéltem azt, hogy gombóc van a torkomban, fojtogat a sírás, nem kapok levegőt, és azt is, hogy majd' megszakad a szívem. Ezek a fájdalmak főleg akkor törtek rám, amikor egyedül voltam, és nagyon mély fájdalmak voltak. Komolyan mondom, ha valaki korábban azt mondja, hogy ilyet fogok érezni, körberöhögtem volna. Aztán mégis...

Szia!

Azt irtad, hogy " Regisztrált munkakereső vagyok. Újságokban, interneten keresek és pályázok is. Beadtam jópár pályázatot" pontosan milyen munka érdekelne? Talán munkahely terén érdeklődhetek ha akarod.

Erre annyit tudok most írni Neked,hogy az embernek alapvetően két feladata van:élni,és túlélni.Aki nem keményíti meg magát,az belerokkan a sok teherbe.Bár nekem van hol laknom,van,akit szeretek,és aki szeret,átérzem a helyzetedet,és sajnálom,hogy így alakult.Viszont fel kell állnod,nem szabad feladnod,ha kidobnak az ajtón,mássz vissza az ablakon.Egy ideje én is ezt csinálom,több-kevesebb sikerrel,telefonálgatok,önéletrajzokat küldözgetek szanaszét,intézkedek,és nem adom fel.Lehet,hogy néha elbőgöm magam,mert rossz érzés,hogy nem tudok segíteni a páromnak,rossz érzés,ha úgy érzed,eltartanak,de minden követ meg kell mozgatnod,ha változtatnia akarsz!Ha sárba tipornak,állj fel,ha megdobnak kővel,dobd vissza féltéglával...

Sose felejtsd el,hogy a változás az életedben nem ellened van,hanem érted.Ragadj meg minden lehetőséget,és ne hagyd,hogy gyengének tartsanak.Ennyit tudok írni most.Erőt,és kitartást kívánok Neked!

15.53-as vagyok...

Az jó, ha már regisztrált munkakereső vagy. Ez azt jelenti, hogy azért mégsem hagytad el magad. Még egyszerűbb lenne, ha lenne valami szakképesítésed: a munkaügyi hivatalban ebben is tudnak segíteni, mert egy sima érettségi ma már olyan, mint harminc éve a nyolc osztály... Alap.

Több szempontból is javaslom, hogy menj el egy tanfolyamra, amit jó eséllyel nem is kell kifizetned, amennyiben azt a munkaügyi központ szervezi: egyrészt hasznos, mert hamar tudod magad függetleníteni a (volt) párodtól, másrészt ha lefoglalod magad, az segít abban, hogy ne emészd magad, és ne a kapcsolatodon és a jelen helyzeteden járjon az agyad egész nap. Hidd el, nagyon fontos, hogy most erőt vegyél magadon, megismerj új embereket, és elfoglald magad!

Tehát mégis vannak rokonaid, csak nem jó velük a kapcsolatod... Ez nem jó, de nem ok arra, hogy emiatt teljesen lemondj róluk!

Egyszóval, ahogy felettem és alattam már mondták: nem szabad most begubóznod, és sajnáltatnod magad! Ezzel nem lesz jobb, csak rosszabb! Meg kell értened, hogy semmivel sem leszel előrébb, ha továbbra is az "értelmetlen az életem"-jellegű gondolatokat mantrázod magadban. Fiatal vagy, előtted az élet!

Elhiszem, hogy most nagyon fáj, amiért csalódtál abban, akit szeretsz, de hidd el, hogy jobb így. Most még van esélyed újrakezdeni!

Kitartás!

Na az egyfelől jó,hogy nincsenek rokonaid,meg barátaid.

Tehát bárhol vállalhatsz munkát,vehetsz ki albérletet és találhatsz barátokra.

Egyébként személyesen munkát keresni esélyesebb,mint neten küldözgetni életrajzot,pláne ha az némileg foghíjas.

Nézz körül,hol van felvétel és személyesen döcögj be.Ha már egy akármilyen szär melót találtál,onnan már van esélyed jobbra is,hiszen találkozol emberekkel=kapcsolatokat építesz ki.

(eddig milyen munkakörökben dolgoztál?)