Hogyan mondjak higgadtan nemet? Vagy nem vagyok elég rugalmas?

A férjem a haverjával ma délelőtt kitalálta, hogy este elmennének koncertre, kb. 40 km-re van tőlünk az esemény, este 9-kor kezdődik. Igen ám, de ők inni is szoktak, és akkor ki vezessen. Alapesetben én szoktam sofőrködni, de mivel ez spontán buli lenne, így nem lett leszervezve a 6 éves gyerekünk elhelyezése. (amúgy gyűlölöm a hirtelen ötleteket, mióta gyerek van, azért az nem úgy működik, hogy beülünk a kocsiba, és meg sem állunk a világ végéig)

És még nem kérdeztek rá, de tuti, ha hazaér, akkor biztosan nekemszegezi a kérdést, hogy nem-e vinném el őket. De mégis hova rakjam a gyereket? Egy nagyszülő van, aki szokott rá vigyázni, de ő dolgozik, és reggel fél 6-ra megy dolgozni, ráadásul 25 km-re lakik. Még ha kitalálják, hogy de-de vigyük el, és majd én reggel értemegyek, mi az nekem. Ááá.

Vagy a másik verzió, hogy jön velünk a gyerek, mi kint a parkolóban megvárjuk őket, közben meg szenvedjek a nyűgös gyerekkel.

Ezekhez nekem semmi kedvem, egyik verzióhoz sem, a kérdésem pedig: hogyan közöljem ezt, hogy ne legyen sértődés?

Az a baj, hogy eddig sok olyan dolgot megtettem, ami erőn felül volt, de már elegem van.

Ja, és az ottalvás sem opció, hisz akkor is hogy jutnak el. Haver sincs, aki elvigye őket, mert már mind ott vannak sátorral, és ott is alszik mind több napot.