Ilyen helyzetben mit tegyünk? Próbáljunk higgadtan beszélni velük?

Anyósomék 3 órára laknak tőlünk és mindig mi megyünk a picivel hozzájuk,ők soha,mondván,hosszú az út,Ők már nem bírják(mintha a mi féléves lányunk jobban bírná...).Elvárják,hogy legalább 2 hetente menjünk,ha nem megyünk,akkor megy a sértődés,és én vagyok a hibás,hogy biztos én nem engedem.Pedig már a saját fiúk mondja,hogy most ne menjünk már,fáradt ehhez.Ráadásul amikor megyünk,akkor mindig családi ebéd van,kiabálás,a kisebb gyerekek szeretnének a babával játszani,de nem értik meg,hogy még pici ahhoz,hogy odaadjam nekik.Legutóbb amikor mentünk volna a babóm náthás volt,én meg nem akartam,hogy jobban beteg legyen,ezért mondtam,hogy nem megyünk(hát persze,hogy én voltam a rossz és a gonosz)

De ezenfelül az anyósom beleszól mindenbe,úgy kezel,mintha nem is az én gyerekem lenne.

Ez már régen is így volt,amikor megismerkedtem a párommal fél évig fújta,hogy én csak azért vagyok a fiával,mert a pénzére pályázom!Mondta a férjem,hogy eléggé rigolyás,de azt hittem,hogyha már meglesz a pici,akkor más lesz.