Meleg fiúk, ti hogyan vallottátok be hogy melegek vagytok a szüleiteknek vagy tesótoknak, esetleg barátnak? Hogyan reagáltak? (15f)

Ha a fiam mondana ezt, elfogadnam, hiszen engem csak az ő boldogsaga erdekel. Persze megkerdeznem, hogy miota erzi ezt, nem-e egy fellangolas/kivancsisag.

De ha megsem csak kivancsisag/fellabgolas lenne, nem szeretnem kevesbe.

Ha a szuleid nem fogadnek el, kerdezo, akkor nem szeretnenek ugy, mint a gyermekuket.

Sok teemeszetellenes dolgot teszunk, eszre se vesszuk, de mi is benne vagyunk ebben es megsem vetjuk magunkat maglyara.

Merem remélni és nem csak remélni, hanem próbálom úgy nevelni a fiamat, hogy elmondaná, ha meleg lenne.

Még kicsi, de remélem meglesz a bizalom köztünk. Iszonyatosan szomorú lennék, ha csak elköltözne és magamnak kellene rájönnöm, csalódott lennék és összetörnék, nem amiatt, hogy meleg, hanem, hogy nem bízott bennem.

Nem örülnék neki, de csak amiatt nem, mert valószínűleg sok attrocitás éri majd az életben és nem lesz könnyű neki, de támogatnám, ahol tudnám. Az apja nehezebben fogadná el, de elfogadná.

Akár akkor is elmondhatod, ha lesz alakid, csak mond el, szerintem.

Én ugyanúgy szeretném a fiamat. Talán még jobban. Tudom, hogy támasznak kell lennem és védőbástyának, nem pedig egy embernek, akiben nem bízhat és nem lehet vele őszinte. Az anyai szeretet és bizalom pótolhatatlan, ezt onnan is tudom, hogy én ilyet nem kaptam. Éppen ezért (is) sokat beszélgetnék vele a problémájáról, hogy velem boldog lehessen, ha már a társadalomban nem lehet teljesen az.

18L