Mi volt az eddigi legnagyobb hülyeség amit csináltál? Megbántad?

Én is sulit elcsesztem...nekem is a baba miatt kellett befejeznem.vagyis nem kellett,én akartam.de már volt szakmám,másodszakmás voltam.nem sokára indulok esti érettségin,mert még fiatal vagyok,be tudom hozni.

(Zsoka)

2 éves okj-s képzést kezdtem el a technikum után, akkor hallottam először a diákhitelről (kár volt), fel is vettem az akkori maximumot havonta. Igaz jól jött, mert már a párommal éltem és neki épp nem volt munkája, tehát nem elherdáltuk a pénzt. Na mindegy, szóval a 2. évben lett egy laza barátnőm, akivel elkezdtünk lógni a suliból és eldöntöttük, hogy fasza gyerekek vagyunk, nem írunk szakdogát. A nagyvizsga előtti utolsó vizsgaidőszakon megvágtak egy tárgyból és nem mentem el uv-zni, mert más tárgyra tanultam, itt már éreztem, hogy csúszok le.... megvolt 2 szigorlatom, középfokú szakmai C nyelvvizsgám, szakmai gyakorlat, de nem írtam szakdogát és nem uv-ztam a tárgyból, amiből megvágtak.

Halasztottam... szinte minden félévben újra meg újra befizettem a csekket, hogy majd készülök a vizsgára, addig sem kell a diákhitelt fizetni, ez így ment kb 4-5 éven keresztül, volt pár passzív és pár aktív félévem, az aktív csak annyit takart, hogy befizettem a díjat a suliba.

No, összegezve, annyira passzív voltam a suliban, hogy töröltek a rendszerből, hiába fizetgettem ki a féléves díjakat, nem végeztem el a sulit, csak a pénzemet költöttem, és míg toltam magam előtt a diákhitelt, szépen pakolták rá a kamatokat. Most itt vagyok érettségivel, technikus vizsgával, nyelvvizsgával 26 évesen, 9 hónapos babával, 9 éve a párommal, de a diákhitelt még mindig nem fizetem (mert kamattámogatás van rá a gyed miatt).

Bánom, hogy nem vizsgáztam le, pedig két évet végigjártam, bánom, hogy felvettem a diákhitelt. :( Ennyi.

Érdekes, hogy milyen sokan a tanulmányokhoz (vagy azok hiányához) kötik a megbánt dolgokat.

Én azt bántam meg, hogy 17-18 éves középiskolásként, egy elit gimnáziumba jártam, és nagyon akartam bulizni is a tanulás mellett, de az osztálytársaim nem voltak ebben partnerek, így rossz társaságban keveredtem, meg összejöttem valakivel, akibe nem is voltam szerelmes, csak szimpatikusnak tűnt, meg úgy éreztem, nem nagyon válogathatok, viszont egyből "lett" haveri társaságom, amire annyira vágytam. Aztán meg többször megverve végeztem, és még rosszabb... Akkorát nem vétkeztem, hogy ezt érdemeljem - ugyan a kapcsolatoknak hány százaléka igaz szerelem, és hány rábeszélés, megalkuvás? Különben is az önáltatást utólag látja az ember. De mégis maradtam volna inkább otthon a s.eggemen, amíg nem találok igaz barátokat és igaz szerelmet (később részem lett mindezekben, de akkor nem akartam várni...), olvastam volna többet, fejlesztettem volna magam. Így is elég sokra vittem végül mindennek ellenére, de az ember soha nem lehet elég művelt. Mára sok barátom van, nem gond a hétvége. :)

De azt bánom, hogy a kényszerű magány időszakait nem töltöttem hasznosabban, önfejlesztéssel.

Vagy csapódtam, ahova nem kellett volna, vagy magamban keseregtem, depiztem. Azokat a kapcsolataimat pedig, amiknél csak úgy "rábeszéltem magam" valakire, aki megkörnyékezett (noha nem lett mindnek a fentihez hasonló vége), egytől egyig megbántam. Persze másoknál láttam olyat, hogy a "próbáljuk meg, adjunk egy esélyt"-ből igazi szerelem lett, de nálam ez nem így alakult, így nem kellett volna, se magammal, se az illetővel szemben.

29/n

hát bassszus én még fiatal vagyok és épp a depis egyedül létet töltöm, de inkább megyek bioszt tanulni.

Am nekem mikor középsuli elsőbe úgybeittam suliban(kezdők hibájával) h elcsattantam zsebredugodt kézzel a betonon, eltörtem az orrom, mindezt a barátnőm mellet. Mentő szülök miegyéb, azóra kicsit ferde az orrom:S